Márió, a harmonikás újra megnősült

Bock Attila, művésznevén Márió, három évvel felesége elvesztése után újra házasodott. A szeretett feleségét, Annamáriát egy gyógyíthatatlan betegség ragadta el, de a zenész szívébe újra beköltözött a szerelem Izabella személyében.

Márió és Izabella a tavalyi év végén jegyezték el egymást, és azóta nem telt el sok idő, május 4-én már össze is házasodtak. A hatvan fős násznép jelenlétében ünnepelték a nagy napot. Márió elmondása szerint még szoknia kell a "feleségem" kifejezést, de már a lakodalomban is kereste kedvesét ezzel a szóval.

Az esküvőt gyorsan kellett megszervezniük, hiszen az eljegyzés óta csupán négy-öt hónap telt el. Izabella erdélyi származású, így fontos volt számára, hogy a rokonai és barátai is részt vehessenek az eseményen. Az ortodox húsvéthoz igazították az esküvő időpontját, hogy mindenki számára kényelmes legyen az utazás.

Márió segített az esküvő előkészületeiben, míg Izabella a munkája mellett nem tudott annyi időt szánni rá. A zenész intézte a szervezési feladatokat, például a székszoknyák és sütemények kiválasztását is Izabellára bízta. A hagyományokat felrúgva, a babonákra legyintve, még az esküvői ruhát is együtt választották ki.

A szerelmesek a lány- és legénybúcsút is közösen tartották, és bár az időjárás miatt izgultak, végül napsütésben készülődhettek a ceremóniára. A násznép Márióék sümegi házában gyűlt össze, majd onnan a Tapolca melletti Artemisz Panzióba mentek, ahol a lakodalmat tartották.

Izabella elmondása szerint volt bennük izgalom és feszültség, de nem azért, mert egybekelnek, hanem hogy minden jól sikerüljön és minden vendég jól érezze magát.

A gyerekek is támogatták a friss házasokat, Márió lánya, Eszter és Izabella lánya, Kinga mára már jól kijönnek egymással. Az elején nem volt minden zökkenőmentes, hiszen a lányoknak hozzá kellett szokniuk, hogy nem csak egy felnőtthöz, hanem egy másik gyerekhez is alkalmazkodniuk kell. Azonban mára már nagyon jó az összhang köztük.