Keveházi Krisztina gyermekkori traumáiról beszélt

Keveházi Krisztina, a neves táncművész szülők, Bán Teodóra és Keveházi Gábor lányaként emlékezett vissza gyermekkori magányosságára és a szülei távollétére. A Ridikül című műsorban mesélt arról, hogy mennyire hiányoztak neki a szülei, amikor hosszú külföldi turnéikon voltak, és hogy ezt a traumát hogyan próbálja megelőzni saját gyermekei életében.

Keveházi Krisztina büszke szülei művészi teljesítményére, de gyermekként nehezen viselte, hogy ritkán tölthetett velük időt. A nagymamája volt az, aki a szülők távollétében a nevelés nagy részét vállalta. Krisztina elmondta, hogy a magányosság érzése olyan mély nyomot hagyott benne, hogy szülőként teljesen más úton jár.

A balerina visszaemlékezése szerint gyakran érezte magát egyedül, amikor szülei munkájuk miatt távol voltak: "Nagyon sokat voltam a nagymamával, és nagyon szerettem volna a szüleimmel lenni, és ez nem mindig volt megoldható. Nagyon sokat voltak külföldön, volt hogy hónapokat. Az nagyon rossz volt. Arra emlékszem, hogy beültem a bőröndbe, hogy ha a sok ruha elfér, akkor én miért nem" – idézte fel a múltat.

Ezek a gyermekkori élmények olyan hatással voltak rá, hogy saját gyermekeivel szemben teljesen más hozzáállást alakított ki. Elhatározta, hogy gyermekeit soha nem hagyja magukra, még munkalehetőségeket is képes elutasítani értük: "Én ezért a gyerekeimet soha nem hagyom ott egy pillanatra se, inkább lemondok bármilyen munkát. Rengeteg megkeresés volt, hogy más tévés produkciókkal utazzak egy hónapra ide, egy hónapra oda, és mindig lemondtam. Olyan rossz élmény volt, hogy sokat voltam egyedül, hogy én nem hagyom őket egyedül, még este egy színházba sem megyek el, ha Nimródnak másnap valami fontosabb napja van, akkor nem lehet, hogy ne én legyek az, aki este lefekteti" – mondta el Keveházi Krisztina.