Több a közös III. Károlyban és Kim Dzsongunban, mint gondolnánk

Bár Észak-Koreát diktatórikus állam lévén nem sok szál fűzi az Egyesült Királysághoz, mégis akad egy tradíció, amelyet mindketten őriznek. Tekintve, hogy Nagy-Britannia és az egész Nemzetközösség élén III. Károly áll, hasonló tisztelet övezi a személyét, mint a kegyelmet nem ismerő Kim Dzsongunét.

Az Egyesült Királyság és Észak-Korea története több ponton összefonódott már a történelemben, ám mindig is ellentétes oldalon harcoltak. A koreai háború és a hidegháború idején a britek az ENSZ, majd az Egyesült Államok szövetségesei voltak. Az észak-koreai válogatott 1966-os angliai labdarúgó-világbajnokságon való szereplése ellenére a britek által tanúsított ellenszenv fényében nem volt túl rózsás a kapcsolatuk. A válogatott végül a vébén megverte Olaszországot, ami nagy szónak számított akkoriban, mivel azelőtt még egy ázsiai csapat sem ért el ekkora eredményt. A szereplésükről 2002-ben egy film is készült The Game of Their Lives címmel. Az Egyesült Királyság és Észak-Korea 2000. december 12-én diplomáciai kapcsolatot létesített, illetve nagykövetséget hoztak létre mind Londonban, mind Phenjanban. A britek kezdetben angol nyelvű és emberi jogi képzést biztosítottak az észak-koreai tisztviselők számára. A 2002-es Csavard be, mint Beckham brit film szerkesztett változatát 2010. december 26-án leadták az észak-koreai állami televízióban, ez volt az első nyugati film, amit a televízióban sugároztak Észak-Koreában, és valószínűleg az utolsó is.

Észak-Koreában napjainkban keményen megbüntetik azokat, akik külföldi kulturális termékeket fogyasztanak, ottani szlengeket használnak, vagy afféle ruházati stílusokat, frizurákat viselnek. A 2021-ben szigorított jogszabály értelmében, ha valakinél nagy mennyiségű dél-koreai, amerikai vagy japán médiaterméket találnak, azt halállal büntetik. Az ilyen típusú anyagok fogyasztásáért pedig akár 15 év munkatábort is kaphatnak a törvénysértők. A rezsim veszélyes méreganyagnak definiálta a külföldi termékeket, és a rendelet többek között egy olyan kitételt is tartalmaz, ami szerint ha egy gyerek a dél-koreai trendeknek megfelelően öltözködik, a szülőket is felelősségre lehet vonni.

Majdnem kimaradt az egyház

Az Egyesült Királyság államformája monarchia, az élén III. Károly áll. A Nemzetközösség tagjai közül csak a Nemzetközösségi királyság tagjai ismerik el őt uralkodójukként. III. Károly közfeladatot ellátó személyként, és a 21. században már tényleges hatalmat nemigen gyakorló királyként főleg diplomáciai feladatokat lát el. Tényleges jogkörökkel bír, köztük miniszterelnököt jelölhet ki, elbocsáthatja a kormányt, parancsot adhat a brit hadseregnek és háborút jelenthet be, ám ezen privilégiumokkal már rég nem élnek a brit uralkodók. Az állam első, közt szolgáló embereként III. Károly képével gyakran lehet találkozni a brit és a Nemzetközösség államainak közintézményeiben. A király legújabb portréjáért – amit Hugo Burnand királyi fotós készített a windsori kastélyban, a fotón az uralkodó a Királyi Haditengerészet egyenruháját viseli, rajta a hivatalos érmekkel és kitüntetésekkel – június 5-től pályázhatnak az intézmények, köztük az egyházak, a kórházak, a munkaügyi központok, az iskolák és a börtönök, hogy kiaggathassák a falaikra. A brit kormány kibővítette az uralkodónak járó éves állami támogatást, aminek eredetileg 8 millió font az összege, hogy ingyen biztosítsák a képeket. Korábban az volt az álláspont, hogy az egyházak kimaradnak ebből a szórásból, így nekik össze kellett volna gyűjteniük a pénzt a portréra, ami főleg amiatt vetett fel aggályokat, mivel a brit uralkodó az anglikán egyház feje is egyben, ám végül ők sem maradtak ki.

Az új portré megjelenítése emlékeztetőül szolgál, hogy a legfőbb köztisztviselőnk milyen példát mutat nekünk. Ahogy az édesanyja előtte, a király is mások szolgálatának szentelte életét és munkáját – nyilatkozta Oliver Dowden miniszterelnök-helyettes.

Büntetés jár a poros képért

Észak-Koreában is nagy hagyománya van a vezetőről készült képek kihelyezésének, ám itt véresen komolyan veszik az azokról való gondoskodást. Minden házban a vezetőket – Kim Ir Szent és Kim Dzsongunt – ábrázoló képeknek kell a legjobb helyen lenniük, mivel azok a legfontosabbak. A kormánytisztviselők minden házba gond nélkül bemennek, hogy kesztyűvel ellenőrizzék a port. Ha nem tisztították meg kellően a képeket, az súlyos büntetést von maga után. Lakástűz esetén a lakók előbb mentik meg a portrékat, mint a családtagjaikat, mivel ha baj éri a képeket, nem csak saját magukat keverik bajba, hanem három generációra visszamenőleg büntetéssel sújtják az egész családot. Észak-Koreában úgy is könnyen bajba kerülhetnek a lakosok, ha a székletüket nem adják le az államnak. Mivel nincs műtrágyarendszer, a kormány elvárja, hogy mindenki odaadja nekik a saját „végtermékét”. Amennyiben pedig a lakosok nem tudnak mit átadni nekik, az megtorlással jár – azaz gulággal vagy munkatáborral. Ugyan az Egyesült Királyság messze áll attól, hogy efféle módszerekhez folyamodjon, érdekes párhuzam, hogy a vezetők portréjának mindkét országban nagy jelentőséget tulajdonítanak.