Új exobolygó a vattacukor sűrűségével és a galaxisok mozgásának rejtélye
A csillagászok egy új, rendkívül alacsony sűrűségű exobolygót fedeztek fel, amely a Földtől mintegy 1200 fényévnyire helyezkedik el, és sűrűsége megegyezik a vattacukoréval.
A WASP-193b névre keresztelt égitest méretei tekintetében másfélszer nagyobbak a Jupiterénél, azonban tömege jelentősen kisebb, mindössze a Jupiter tömegének egy hetede. Ezzel a sűrűség tekintetében közel áll a Kepler-51d-hoz, amely a legkisebb sűrűségű bolygóként van számon tartva.
Az exobolygó felfedezése a Liège-i Egyetem EXOTIC Laboratory kutatóinak, az MIT-nek és az andalúziai Asztrofizikai Intézetnek a közös munkájának eredménye. A kutatások során megállapították, hogy a WASP-193b sűrűsége csupán 0,059 gramm köbcentiméterenként, ami kiemelkedően alacsony az eddig felfedezett több mint ötezer exobolygó között.
A Föld sűrűségével összehasonlítva, amely körülbelül 5,51 gramm/köbcentiméter, a WASP-193b sűrűsége szinte elhanyagolható. Ez a tulajdonság indokolja a "Super-Puffs", azaz "Szuper-Puha" bolygók elnevezést, amelyet a kutatók használnak az ilyen típusú égitestekre. A tudósok szerint a bolygó főként hidrogénből és héliumból állhat.
A kutatócsoport jelenleg is azon dolgozik, hogy további megfigyelések és elméleti elemzések segítségével jobban megértsék a bolygó eredetét. Emellett reményeik szerint a James Webb űrteleszkóp használatával részletesebben is tanulmányozhatják a bolygó légkörének rejtélyes tulajdonságait.
A csillagászat más területein is érdekes felfedezések születtek. A Tejútrendszer, amely a Naprendszerünk otthona, és csillagok százmilliárdjait foglalja magában, folyamatos mozgásban van. A heidelbergi Max Planck Csillagászati Kutatóintézet munkatársa, Maria Bergemann szerint a galaxisok vonzzák és kölcsönösen formálják egymást, hasonlóan ahhoz, ahogy a Hold magához vonzza a világtengerek vizét, és okozója a Földön tapasztalható árapályjelenségnek. Egyes csillagok megváltoztatják röppályájukat, kiválnak a galaxisukból, betagozódnak egy másikba, vagy a peremre sodródnak.
Bergemann és munkatársai a Tejútrendszer ellentétes oldalán lévő két csillaghalmazt vizsgáltak meg, a Triangulum-Andromédát és az A13 gömbhalmazt. Két teleszkóppal elemezték a csillaghalmazok elektromágneses sugárzását, és ebből vontak le következtetéseket arra vonatkozóan, hogy mi a kémiai összetételük. Kiderült, hogy a két rendszer alig különbözik egymástól, sőt, hasonlítanak a Tejútrendszer korongjában található csillagokhoz. Ez arra utal, hogy galaxisunkban a csillagformációk ugyanazon a helyen születtek, és csak később sodródtak el. Vélhetőleg egy törpegalaxis haladt el a Tejútrendszer mellett, és ennek köszönhető a Tejútrendszer peremén tapasztalható felhalmozódás – ez is utal az árapályjelenség világűrbéli működésére.