A vitaminok elnevezésének rejtélye

Sokan nem tudják, miért kapták a vitaminok az ábécé betűit nevükül, és hogy miért nincs F-vitamin. A National Geographic kutatása nyomán most fény derül a vitaminok elnevezésének történetére.

Az emberek már évszázadok óta tudják, hogy bizonyos ételek fogyasztásával megelőzhetőek a betegségek, de csak a 20. század elején fedezték fel, hogy ezek az ételek milyen speciális összetevőket tartalmaznak. A lengyel biokémikus, Kazimierz Funk 1912-ben azonosította az első ilyen vegyületet, amit vitaminnak nevezett el, a latin élet (vita) és aminó szavak összevonásával. Egy amerikai biokémikus, Elmer McCollum is hasonló felfedezést tett, és az általa azonosított vegyületet A-vitaminnak nevezte el, mivel azt tartozékként írta le bizonyos zsírokhoz kapcsolódóan. A "tartozék" angol megfelelője, az accessory szó alapján kapta az A betűt. A B-vitamin nevet pedig a Funk által felfedezett vegyület kapta.

Később kiderült, hogy a B-vitamin valójában több különböző, vízben oldódó vitaminból áll, ezért számozni kezdték őket, mint B1, B2, és így tovább. Az új vitaminok felfedezésével az ábécérend szerinti elnevezés vált szokássá, így bővült a lista C-, D-, E- és K-vitaminokkal.

A K-vitamin neve a dán koagulation szóból származik, ami alvadást jelent, mivel ez a vegyület fontos a véralvadásban. Henrik Dam dán tudós javasolta ezt az elnevezést 1929-ben, ezzel megváltoztatva a korábbi elnevezési konvenciókat. Az F-vitamin esetében kiderült, hogy a korábban így nevezett vegyület valójában nem tartozik a vitaminok közé, hanem telítetlen zsírsavak, ezért ma már nem használjuk ezt a megnevezést.