A képzelet és az illusztráció kapcsolata a gyermekkönyvekben

A szegedi Mentorháló eseményén Magonyné dr. habil. Varga Emőke, az SZTE tanszékvezető tanára felvetette a kérdést, hogy az illusztrációk korlátozzák-e a gyermek fantáziáját, és ezt cáfolva idézte Kass János szavait, miszerint a gyermek életében az első és az utolsó könyv is illusztrált.

Varga Emőke szerint az illusztrált történetek a gyerekek számára fenséges élményt jelenthetnek, amelyek hasonlóak lehetnek az első szerelemhez vagy a tenger látványához. Az ilyen élmények ritkaságukból és a személyiségükből fakadnak, és a képes mesék is hasonló hatást válthatnak ki.

A tanszékvezető kiemelte, hogy a gyerekek és a rajzolók gondolatmenete eltérő lehet, mégis mindkettő értelmezhető rendszerben mozog. Egy példán keresztül mutatta be, hogy egy kislány, aki még nem tudott olvasni, Nemes Aurélia A cinege cipője című művének illusztrációját lentről felfelé haladó történetként értelmezte, mivel úgy vélte, hogy "lent a földön laknak az emberek, a mese pedig felfelé száll".

Varga szerint nem egyértelmű, hogy a realista és részletes illusztrációk előnyösebbek-e a valóságtól elrugaszkodó, túlzó vagy hiányos grafikákkal szemben. Egy kísérlet során a gyerekek a A kiskakas gyémánt félkrajcárja című mű két különböző illusztrációjából a torzabbat részesítették előnyben, ami azt mutatja, hogy a valótlanabb megjelenítés nem akadályozza meg őket a tartalom értelmezésében és megélésében.

Az illusztrátorok feladata, hogy a szöveg hatására kialakuló képzeleti rendszert megragadják és vizuálisan rögzítsék. Varga szerint az illusztrációk inkább kiindulópontot jelentenek a szöveg vizualizálásához, nem pedig a végső megoldást. A gyerekek a képek dekódolásakor és feldolgozásakor a saját ismert világukat tükrözik, és a képbe illeszkedő, értelmes magyarázatot látnak bele. A színemlékek is fontos szerepet játszanak ebben, például a gyerekek egy barna árnyalatokkal ábrázolt Nap és Hold találkozásánál a kék és sárga színekre is asszociáltak.

Végezetül Varga Emőke rámutatott, hogy az oktatásban aránytalanság tapasztalható a szöveg és kép értelmezése között. A gyakorlatban a gyerekeknek gyakran kell szöveg alapján illusztrációt készíteniük, de ritkán foglalkoznak azzal, hogy egy képet megnézve leírják, mit látnak, és történetet alkossanak köré. A tanszékvezető szerint a szöveg túlsúlyban van az oktatásban, a kép és annak szerepe pedig hátrányos megkülönböztetést szenved.

A cikk a Szegeder és a Telex együttműködésének keretében jelent meg.