Szűznemzés a Halálcsillag árnyékában

Marx és Engels gigantikus szobra mellett haladunk el, hogy megközelítsük a Tétényi-fennsík budatétényi bejáratát. A szoborpark megalapozza a hangulatot, Osztyapenko monumentális bronzszobra visszaveri a távolból idehallatszó fegyverropogást.

A fegyverek hangja évszázadok óta aláfestő zenéje a tájnak, a fennsík katonai gyakorlóterület volt már a Monarchia idején is. A szarmata mészkő talapzatra rárakódott vékony földréteget a legenda szerint vér is áztatta, mikor 1921 őszén IV. Károly megpróbálta visszaszerezni a magyar királyi címet, és itt ütközött meg a Horthy Miklóshoz hű kormányerőkkel. A lövészárkokat már talán akkor kiásták, de legkésőbb a II. világháborúban biztosan. Utána a területet egészen a rendszerváltásig a honvédség használta katonai kiképzőtérnek. A mostani fegyverropogást a közeli belügyi lőtérről sodorja ide a szél.

A Fővárosi Önkormányzat Tájépítészeti Osztályának Természetvédelmi Csoportjával sétálunk a szoborpark mögött induló tanösvényen, ami azt ígéri, hogy az állomásain végighaladva mindössze 3 kilométer és 1,5 óra alatt részletesen megismerkedhetünk a fennsíkra jellemző élőhelytípusokkal, és azok növény- és állatfajaival úgy, hogy közben nem teszünk kárt benne. Végül 8 kilométeres és három és fél órás lesz a túra, annyi érdekes látnivaló van.

A Tétényi-fennsík élővilága a Budapestet nyugatról szegélyező zöld gyűrű egyik értékes területe, a Budai-hegység déli előterében. Az Európai Unió Natura 2000 hálózatába nagy terület tartozik, Biatorbágy, Diósd, Érd, Sóskút, Törökbálint, és Budapest XXII. kerületéből összesen 1165 hektár. A hazai védettség kisebb területre terjed ki. A Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatósághoz tartozó Tétényi-fennsík természetvédelmi terület 148 hektáros, a Fővárosi Önkormányzat védelme alatt álló terület pedig 130 hektár.

Növényzete erősen cserjésedett sztyepprét körülbelül 400 növényfajjal, amelyből 45 védett, illetve fokozottan védett. Budapesten egyedül itt él hazánk legkisebb virágú orchideája, a sömörös kosbor, ami Natura 2000-es jelölőfaj, a fokozottan védett homoki kikerics, és a fekete kökörcsin legnagyobb ismert populációja is Budapesten belül.

A történelem dicső és kevésbé dicső periódusai alatt a Tétényi-fennsík szinte hihetetlen módon megmaradt majdhogynem érintetetlen természeti tájnak. „A katonai területek nagyon jó védelmet jelentettek, mert titkosak, vagy legalábbis megközelíthetetlenek voltak az őrzött objektumok. Lehet, hogy a járművekkel a 10 százalékát lerombolták a természeti értékeknek, de a 90 százaléka megmaradt természetközeli állapotban” – magyarázza Bardóczi Sándor.

A Kárpát-medencében a föld akarata az erdő

Takács Noémi, a természetvédelmi csoport vezetője, ökológus elmondja, a LIFE-pályázaton elnyert 1,4 milliárd forintból az óbudai Mocsáros rehabilitációja után a második legtöbb forrás ide a Tétényi-fennsíkra, pontosabban annak is a helyi védett területére jut, aminek még ma is a Honvédelmi Minisztérium a vagyonkezelője.

Fákat kell kivágni?! – kérdezem aggódva, amire Gadó György erdőmérnök válaszol. „Fekete Lajos, a Selmecbányai Bányászati és Erdészeti Akadémia tanára frappáns mondatban foglalta össze, hogy a Kárpát-medencében a föld akarata az erdő. Ez azt jelenti, hogy ha nem legeltetünk, nem kaszálunk és persze nem építjük be a földet, akkor a növénytakaró fokozatosan erdővé alakul, legalábbis a hegyvidékeken.

Barabás Sándor botanikus ezt azzal árnyalja, hogy „a természetvédelemnek mindig nagy kérdése az, hogy azt a pillanatképet konzerváljuk-e, amit éppen látunk, vagy hagyjuk a természetes folyamatokat, hogy azok formálják az élőhelyek sorsát, esetleg valamelyik korábbi állapotot állítsuk helyre.

A beavatkozás sokféle lehet, de a leghatékonyabb egy elsőre elég ijesztőnek hangzó módszer, amibe a botanikus vezet be minket. „Ha csak kivágnák egy fűrésszel, akkor az akácok és a bálványfák újra kisarjadnának, ráadásul többen is lennének, mint korábban. Ezért az a legcélravezetőbb és legbiztonságosabb megoldás, ha megfúrjuk a törzsüket, és mérget, egy gyomirtószert injekciózunk bele. Így két-három hét alatt elpusztulnak a gyökérzetükkel együtt, és akkor már ki lehet vágni őket.

Már a nagy nemzeti parkok is Erdélyből hoznak ide pásztorokat

Barabás Sándor fürkészi a kopárnak tűnő tájat, hol egy pusztai meténgnek mutat be minket, hol egy sóskaborbolyának, és amit török szegfűnek nézek, arról kiderül, hogy bizony jó magyar szegfű az.

Kesztyűs kézzel is bánnak a területtel, és ez nem csak szófordulat, hanem a jelenlegi gyakorlat. Egyelőre ugyanis a védett értékek közül és körül jobb híján kézi munkával szedik ki az inváziós növényeket. De lenne ennél egy sokkal jobb megoldás is, mondja az ökológus, régen ez legelő volt, most pedig az cél, hogy az óbudai Mocsároshoz hasonlóan ide is visszahozzák a juhokat.

Ahogy a Mocsárosnál, úgy itt is komoly előkészületek folynak ennek a problémának a megoldására, de még nincs meg a helyi pásztor. Takács Noémi szerint viszont vannak érdeklődök, így van rá remény, hogy hamarosan bégetéstől lesz hangos a fennsík.

Szűznemzés a Halálcsillag árnyékában

Elsétálunk néhány mandulafa mellett, még abból az időkből maradtak, amikor Törökbálint környékén kiskertek voltak gyümölcsösökkel. Levendulával is találkozunk a bozótosban, azokat egy egykori levendula ültetvényről hozta ide a szél.

A távolban ott magasodik a budafoki víztorony, elsőre és másodikra is a Star Wars Halálcsillaga jut róla eszembe. A főtájépítész szerint „a víztoronyról mindig leírják, hogy egy futurisztikus építészeti csoda, mert hiába asszimetrikus építmény, mégis kiegyensúlyozza azt a hatalmas víztömeget, 3 ezer köbmétert, ami benne van. De ha én ránézek, nem a csodát látom benne, hanem a bosszúságot.

Mielőtt tovább tudnánk bosszankodni az agglomerációs települések megállíthatatlannak tűnő terjeszkedésén, belebotlunk Mészáros Péterbe, a Zöld Jövő Környezetvédelmi Egyesület elnökébe. A főváros szakemberei hívták ide a kedvünkért a fennsíkra, mert abban, hogy a Tétényi-fennsík természetvédelmi területté vált, nagy szerepe volt Mészárosnak és az egész egyesület évtizedes munkájának.

Támadnak a pomogácsok

Itt, a platón körbenézve tényleg jól lehet látni, hogy miért pályázott a főváros a LIFE-hoz rehabilitációra. A gyepben a kora tavasz szépséges kék és sárga virágfoltjai váltakoznak, míg a távolban rettenetes állapotban lévő épületek romjai tűnnek fel.

Hirtelen bokatörő mélyedések tarkítják a talajt, mint megtudom, egykor fekvő lövészteknők voltak. Kérdésemre, hogy maradtak-e itt lőszerhüvelyek, robbanóanyagok vagy bármilyen veszélyes hulladéknak számító anyag, Takács Noémi felel. „A honvédség tűzszerészei azt mondták, hogy harcászati tevékenység nem folyt a területen, csak gyakorlatozás volt, éles lőszerrel nem is lőttek. A LIFE-pályázathoz adtak is dokumentumot arról, hogy nem hagytak hátra semmilyen lőszert vagy robbanóanyagot.

Egy angol madarász a fél karját odaadná egy ilyen fajlistáért

A túloldalon egy sorompó felállítása vetett véget annak, hogy a Tétényi-fennsíkot illegális szemétlerakónak használják az emberek. Ennek ellenére törött üvegek, konzervdobozok hevernek a bokrok aljában, és megszikkadt óvszerek tanúskodnak azokról az időkről, amikor itt még türelmi zóna volt.

Átsétálunk a tágas gyepterületre, a magasban áthúz felettünk egy egerészölyv, zsákmányt pásztáz, mezei pocok és erdei egér bőven van terítéken, de ahogy megtudjuk, a fokozottan védett pannongyík és a rézsikló is a kedvence, ha éppen apró fiókákat nem talál.

Gyorsan fel is hívják a kedvemért Bajor Zoltánt, az MME Budapesti Csoportjának elnökét, aki nem mellesleg a BKM FŐKERT Természetvédelmi és Erdőkezelési Osztályának is a vezetője. Állítása szerint egy 2020-ban végzett madártani felmérés 98 faj előfordulását bizonyította, de nagyjából három-négy olyan költőfaj van, ami az elmúlt években az élőhely-kezeléseknek köszönhetően tért vissza.

A botanikusokkal csak úgy száll az idő

Elérünk ahhoz a részhez, ahonnan 2022 februárjában a katonaság egykori lebontott sertéshizlaldájának hatalmas sittdombját és más, illegálisan lerakott építési törmeléket hordott el a BKM FŐKERT és az FKF, összesen 4100 tonnányi mennyiségben.

„Van azért ezen minden”, fekszik szinte hasra a botanikus, „kutyatej és orbáncfű már látszik, bár pár centisek csak. Az ilyen helyeken először az egyéves növények jelennek meg, az évelők szépen lassan kúsznak be. Ebben az évben még nem lesz rajta zárt gyep, de a védett növények lassan visszahódítják”, ígéri egy apró vadvirágot tanulmányozva.

A nyertes LIFE-pályázat céljai

Február 24-én derült ki, hogy három év sikertelen pályázás után idén Budapest nyert az Európai Unió LIFE pályázatán abban a Természet és biológiai sokféleség kategóriában, ahol rendszerint nagy nemzeti parkok, bioszféra rezervátumok érnek el sikereket.