Hogy ízlik az "ingyen ebéd"?
„Nincsen ingyen ebéd.” – tartja a közgazdaságtan egyik alaptétele, amely szerint a jelenben meg nem fizetett költségek később más formában, sokkoló mértékben jelentkeznek, és valakinek meg kell fizetnie azokat. Az üvegházhatású gázok kibocsátása és a klímaválság a "potyautas" problémájának klasszikus példája, ahol a "közlegelő" a Föld klímája, és a "tragédia" a közelgő klímakatasztrófa.
Ez a cikk az on the other hand, a Portfolio véleményrovatában jelent meg, és a szerzők nézeteit tükrözi, amelyek nem feltétlenül egyeznek meg a szerkesztőség álláspontjával.
A légkör karbonszennyezésével járó, később jelentkező súlyos társadalmi költségek elkerülésének árát jelenleg nem fizetjük meg. A karbonszennyezés társadalmi költsége azt jelenti, hogy mennyibe fog kerülni a klímaváltozás hatásainak tompítása és az adaptáció a megváltozott körülményekhez.
Az egyensúlyi karbonár azt mutatja meg, hogy mennyit kellene fizetnünk minden tonna kibocsátott szén-dioxidért, hogy a jelentős társadalmi költségek a jövőben ne jelentkezzenek, vagy csak kisebb mértékben.
A 2016-os párizsi klímacsúcson a politikai vezetők 1,5°C-os "átbillenési pontot" határoztak meg, amely fölött a társadalmi költségek exponenciálisan növekednek.
Nemzetközi intézmények és elemzőcégek különböző becsléseket adtak ki az egyensúlyi karbonárakról, amelyek jelentősen meghaladják a jelenlegi tényleges karbonárakat. Az amerikai kormány (EPA) 140 és 460 USD közötti, a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) fejlett országokban 130 és 205 USD közötti, fejlődő országokban 90 és 160 USD közötti, a BCG 150 és 200 USD közötti, a McKinsey pedig a célzott melegedési pályától függően 60 és 180+ USD közötti karbonárakat becsült.
A tényleges karbonár a karbonpiacon alakul ki, amely a zöld beruházásokat ösztönzi és a nagy karbonkibocsátókat bünteti. Ha a tényleges karbonár eléri az egyensúlyi árat, akkor a klímacélok eléréséhez szükséges zöld beruházások valósulnak meg.
A végfelhasználói karbonár globális átlaga 2023-ban tonnánként kb. 8,3 USD volt, ami csak a szükséges szint töredéke.
Ha nem fizetjük meg a karbonszennyezés valós költségét, kevesebb zöld beruházás valósul meg, és továbbra is fogyasztjuk az olcsó környezetszennyező termékeket, ami társadalmi költségek radikális emelkedéséhez vezethet.
A modern társadalomtörténetben a gyermekeink generációja az első, amelynek várható életszínvonala alulmúlja a szüleiét. A társadalmi költségek növekedése már érezhető az élelmiszerárak, a nemzetközi áruszállítás költségeinek, a szolgáltatások és a rezsiköltségek emelkedésében.
A karbonszennyező termékek és szolgáltatások árának emelkedése, ha a karbonárazás egyensúlyi szinten beépül az árakba, rövid- és középtávon rosszabb életminőséget eredményezhet, de hosszú távon fenntarthatóbb jövőt biztosíthat a következő generációk számára. Ezért fontos, hogy elkezdjük fizetni a karbonszennyezés valós költségét.