Hszi Csin-ping célul tűzte ki, hogy bepótolja Kína „200 éves lemaradását”

Jóllehet a kulturális forradalom hét évre egy eldugott faluba száműzte az egykori, reformgondolkodású miniszterelnök-helyettes fiát, hű maradt a „vörös kultúra” eszméihez. A vidéki fizikai munka és megtisztulás után visszafogadták a pártba, ahol egyenesen ívelt felfelé a karrierje a főtitkári és államfői tisztségig.

Hszi Csin-ping kétszer nősült, első felesége kedvéért nem hagyta el Kínát, a második, egy ünnepelt énekesnő sokkal ismertebb volt nála. Lányuk a Harvardon végzett, és a világ egyik legbefolyásosabb vezetőjének gyermekeként egyszerűen influenszernek tartja magát.

„Az öt kontinens különböző civilizációiban való elmélyülés szerzi a legnagyobb örömet” – idézte a Hszi Csin-pinget terjedelmes, kissé idealizált portréjában a Hszinhua. A kínai hírügynökség a gazdag emberi kultúrák híveként jellemezte az elnököt.

Magyarországon – a Kínai Népköztársaság alelnökeként – 2009 októberében járt először, most viszont párt- és államfői minőségében érkezik Budapestre. Látogatása egybeesik a két ország közötti diplomáciai kapcsolatok helyreállításának 75. évfordulójával.

A kultúra iránti rajongását gyermekkori emlékei ihlették. Azt mondta: sosem feledheti Jue Fej történetét. Hszi életcélja a mottó követése.

Az 1953-ban született Hszi Csin-ping forradalmár családból származott. Apja, Hszi Csung-hszün a Kínai Kommunista Párt alapító tagja volt. A tanárai körében addig kivételes diákként, a klasszikus irodalom imádójaként emlegetett fiatal hét évig sínylődött fizikai munkásként egy liengcsiahei mezőgazdasági kommunában. Szabadidejében Shakespeare-t és Tolsztojt olvasott, és Mao meg Marx műveit tanulmányozta.

Hszi Liengcsiahét az „egyetemének” nevezi, ahol elsajátította Kína hagyományos erényeit. Az őt vidékre száműző „vörös kultúrát” nem vetette meg. Huszonegy évesen, 1974-ben lett a Kínai Kommunista Párt tagja. Egy évvel a tagsági könyvecske megszerzése után vették fel a pekingi Csinghua egyetemre.

Hszi az egyetem után nősült meg először. Ezek után ismerkedett meg Hszi Peng Li-jüannal, az ünnepelt énekesnővel. Peng Li-jüan most, first ladyként elkísérte európai útjára az elnököt. Egyetlen lányuk 1992-ben született.

Hszi Csin-ping 1999-ben Fucsien megbízott, a következő évtől pedig hivatalos kormányzója lett. Ettől kezdve pályafutása egyenesen ívelt felfelé. Reformista apjával ellentétben Hszi óvatos maradt, és fenntartás nélkül hű a pártvonalhoz.

Hszi státusza már 2008-ban megszilárdult, amikor megválasztották Kína alelnökének. A kommunista párt 18. kongresszusán, 2012-ben Hszi újra bekerült a hét tagra zsugorított Politikai Irodába. Senkit sem ért váratlanul, hogy egy évvel később, 2013. március 14-én az Országos Népi Kongresszus Hszi Csin-pinget választotta Kína elnökévé.

Metaforikusan írja le a kínai modernizáció sajátosságait ahhoz, hogy Kína pótolja az „elveszett 200 év” lemaradását. Szerinte csak a szocializmus mentheti meg Kínát. Az „innováció városaként” emlegetett, New Yorknál kétszer népesebb Sencsen bepillantást nyújt Kína modernizációjának jövőjébe.

Hszi Csin-ping nem titkolt szándéka, hogy országát megkerülhetetlen nagyhatalomként szerepeltesse a világtérképen. Az ukrajnai háborúban Kína a rá jellemző óvatossággal Oroszország oldalára állt. Hszi 2015-ben találkozott a tajvani elnökkel. A kínai pártfőtitkár-államfő 2014-ben „a népi demokratikus diktatúra fegyvereit habozás és megingás nélkül” alkalmazó, „könyörtelen” fellépést rendelt el a Hszincsiangban élő muszlim kisebbséggel szemben.

A tágabb Hszi családnak jelentős üzleti érdekeltségei vannak. Hszi családtagjai az elnök kiterjedt korrupcióellenes kampánya után megváltak érdekeltségeiktől. Hszi lelkes focirajongó.

A kínai elnök és a magyar miniszterelnök eddig többször találkozott, de még sosem Budapesten. Orbán Viktor 2017-ben egy gazdasági fórumon vett részt, a következő évben pedig már az Új Selyemútnak nevezett Egy övezet, egy út projekt megvalósításáról tárgyalt Sanghajban. Ennek egyik ága a felújítás alatt álló Budapest-Belgrád vasútvonal. Hszi Csin-ping elnöksége alatt a kínai–magyar kapcsolatok „soha nem látott magasságokba emelkedtek”.