A brit kormányfő és a Konzervatív Párt veresége, a Munkáspárt pedig óvatos optimizmussal tekint a jövőbe
A brit parlament döntése a menekültek Ruandába történő toloncolásáról nem hozott várt sikert a Konzervatív Pártnak, mely jelentős vereségeket szenvedett el az önkormányzati választásokon, miközben a Munkáspárt sem ünnepelhet felhőtlenül.
A brit parlament által megszavazott, és Rishi Sunak miniszterelnök által támogatott Ruanda-terv, mely szerint a Nagy-Britanniába érkező migránsokat repülőkkel toloncolnák ki Ruandába, nem hozta meg a várt népszerűséget a Konzervatív Pártnak. A terv, amely korábban már kétszer elbukott a bíróságokon, nem segítette Sunakot a túlélésben, sem a május 2-i önkormányzati, sem a várhatóan ősszel esedékes parlamenti választásokon.
A Munkáspárt vezetője, Keir Starmer, a közvélemény-kutatók által jósolt 20 százalékpontos előny ellenére sem látható komoly lelkesedés a baloldalon. A párt politikai stílusa, az ország gazdasági helyzete, valamint a muszlim közösségekkel való kapcsolatok miatt is aggódhatnak.
A Konzervatív Párt vereségében több tényező is szerepet játszott, többek között Boris Johnson körüli botrányok, Liz Truss rövid, de gazdaságot megroppantó kormányzása, valamint az, hogy a toryk 2010 óta négy miniszterelnököt fogyasztottak el.
A helyhatósági választásokon a toryk elveszítették a 11 régiós polgármester-választásból 10-et, köztük a kormányfő választókerületét is magába foglaló York and North Yorkshire-t, tíz tanács irányítását, valamint 473 képviselői helyet. A Munkáspárt viszont 185 képviselői helyet szerzett, és olyan tanácsokban is hatalomra kerültek, melyek évtizedek óta a toryk kezén voltak.
Londonban Sadiq Khan munkáspárti polgármester ismét győzött, a szavazatok 43,8 százalékát szerezve meg, míg a konzervatív Susan Hall 32,7 százalékot kapott.
A Konzervatív Párt jövője bizonytalan, és felmerült a lehetőség, hogy Sunakot leváltják a párt éléről. Egyesek szerint jobb lenne, ha Sunak maradna, és viselné a vereség következményeit, míg mások a Munkáspárt esetleges győzelme után készülnének a váltásra.
A Munkáspárt számára a legnagyobb kockázatot az jelenti, hogy elveszíthetik a hagyományosan baloldali muszlimok szimpátiáját, akik elégedetlenek a párt Izrael-barát politikájával. A helyi választásokon alacsonyabb részvétel és a regionális ügyek jelentősége miatt nem lehet egyértelmű következtetéseket levonni a parlamenti választásokra vonatkozóan.