Így nézett ki a 75 000 éves nő

28 000 éve haltak ki a neander-völgyiek, de DNS-ük nem tűnt el teljesen, a mai emberével 99,5 százalékban megegyezik. Most egy 75 000 éves lelet, egy neander-völgyi nő arcát rekonstruálták élethűen a brit archeológusok.

Körülbelül Kr. előtt 400 ezerben jelenhettek meg, és 300 ezer évig rótták Európát, mielőtt kihaltak. Még ma is vannak olyanok, akik magukban hordoznak néhány gént a Neander-völgyből.

A Bagdadtól 800 kilométerre északra fekvő Shanidar-barlang után Shanidar Z névre keresztelték azt a neandervölgyi nőt, akinek koponyáját most rekonstruálták. Csontvázának alsó részét 1960-ban tárta fel Ralph Solecki amerikai régész, akkor legalább 10 neandervölgyi ember maradványai is előkerültek az iraki barlangból.

A leletek feltárása nehézkes és időigényes volt az arab-nyugati politikai ellentétek miatt. Majdnem 50 évbe telt, mire a cambridge-i és a liverpooli egyetemek kutatóit újból beengedték az észak-iraki Zagros-hegységbe. Shanidar Z koponyája lehet az eddig ismert legjobb állapotú neandervölgyi lelet, de maradványai kilapultak, a feltételezések szerint egy, a halála után nem sokkal történt sziklaomlás miatt.

Graeme Barker, a Cambridge-i McDonald Régészeti Kutatóintézet munkatársa elárulta, hogy az első lelet vizsgálatakor csak az volt a céljuk, hogy meghatározzák a korát és megfejtsék, miért haltak ki a neandervölgyiek.

Empatikus ősember

Shanidar Z az ötödik volt azok között, akiket eltemettek a barlang közepén lévő szikla mögött. A régészek szerint a kő jelzés volt, hogy vissza tudjanak ide térni temetkezni. Chris Hunt régész szerint Ralph Solecki teóriája, mi szerint virágágyakra temették a halottakat, nem állja meg a helyét, mert a talált pollenek a barlang talajába fúródó méhektől származhatnak. De ez nem cáfolja azt, hogy a neander-völgyiek empatikusak lehettek.

A talált csontok egy helyen, ugyanabban a helyzetben és ugyanabba az irányba fordítva helyezkedtek el, ez valamiféle hagyományt és nemzedékek közötti tudásátadást jelenthet. Céltudatos viselkedésnek tűnik, ami az eddig elterjedt felfogástól, mi szerint életük brutális, kemény és rövid volt, erősen különbözik.

Shanidar Z vázát és a környező üledéket a feltárás helyén meg kellett erősíteni egy ragasztószerű fixáló szerrel, mielőtt több tucat kis fóliába csomagolt tömbben eltávolították volna. Az arc-rekonstrukció első lépéseként összerakták a több mint 200 koponyadarabot. Emma Pomeroy, a vezető antropológus szerint a feladat olyan volt, mint „egy 3D-s kirakó, aminek nagy a tétje”, különösen mert a részek nagyon puhák voltak.

Az újjáépített koponyát ezt követően 3D-vel kinyomtatták. Pomeroy elmondta, hogy a neandervölgyi koponyák nagyon különböznek a mai ember koponyájától, mert sokkal nagyobbak a szemöldökcsontok és hiányzik az álluk. De a rekonstruált arc mégis azt mutatja, hogy ezek a különbségek nem voltak olyan élesek, sok a hasonlóság köztünk és a neandervölgyiek között. Szinte minden ma élő embernek még mindig van neandervölgyi DNS-e.

Egy néhány évvel ezelőtti kutatás genetikai szekvenálással feltárta, hogy volt egy korábban ismeretlen Európába irányuló migráció, ami alatt a neander-völgyiekkel való keveredés igen gyakori volt. A kutatás fog- és csonttöredék elemzésén alapult, amiket egy bulgáriai barlangban találtak. A maradványok olyan egyénektől származnak, akik szorosabban kapcsolódnak a mai kelet-ázsiai és amerikai populációkhoz, mint az európaiakhoz. Ez azt bizonyítja, hogy folytonosság volt Európában a legkorábbi modern emberek és a későbbi eurázsiai emberek között.