Lengyelország és Románia is előzött minket - Miért maradt le Magyarország?
Hazánk immár két évtizede tagja az Európai Uniónak, és bár az uniós tagság jelentősége vitathatatlan, a magyar gazdaság fejlettségi mutatói alapján a régiós országok közül több is megelőzött minket az elmúlt húsz év során.
Magyarország az Európai Unióhoz való csatlakozáskor a szűkebb régiós országok közül Csehország után a második legfejlettebb gazdaságként lépett be a közös piacra, ahol az egy főre jutó GDP az uniós átlag 62,8 százalékát tette ki. Azonban a tavalyi év adatai szerint már Lengyelország és Románia is megelőzött minket, Horvátország pedig csökkentette velünk szembeni lemaradását. Egyedül Szlovákiával szemben sikerült megőrizni a két évtizeddel ezelőtti előnyt.
Az egy főre jutó tényleges fogyasztás, azaz az AIC adatok még kiábrándítóbb képet mutatnak. 2004-ben még a régióban a második helyen álltunk, de majd két évtizeddel később már az utolsó helyre kerültünk, messze elmaradva a térség átlagos teljesítményétől.
A gazdasági közvéleményt követők már értesülhettek a fenti folyamatokról, és felmerül a kérdés, hogy mi állhat ennek hátterében. A leginkább szembetűnő mozgatórugók között szerepel a gazdaságszerkezet és termelékenység, az uniós források felhasználása, valamint a kifektetés és turizmus szerepe. Különösen a feldolgozóipar, ezen belül is a járműipar kitettsége jellemző a gyengébben teljesítő országokra, amelyek alacsony hozzáadott értékű tevékenységekkel terhelik a gazdaságot.
A 2004 vagy azután csatlakozó országok közös jellemzője a jelentős uniós forrásbeáramlás, ahol Magyarország a 2014-2020-as ciklusban Horvátország után a második legtöbb támogatásban részesült GDP-arányosan. Ez azt jelzi, hogy adottak voltak a lehetőségek, de a kiaknázás szempontjából nem lehetünk elégedettek.
A kifektetés és a turizmus terén is változások figyelhetők meg. A magyar GNI/GDP arány növekedése a hazai gazdasági szereplők külföldi érdekeltségeinek bővülésével magyarázható, míg a turizmusban a magyarok külföldi utazásai jelentős kiadást jelentenek, amelyek más országok gazdaságát támogatják.
A pénzügyi megtakarítások terén viszont pozitív változásokat látunk. 2004-ben a megtakarítások a GDP 86 százalékát tették ki Magyarországon, míg mostanra ez az arány 130 százalék környékére emelkedett. A tőkepiacokon is javult a helyzet, a magyar tőkepiacot az uniós csatlakozás előtt elsősorban befektetési célpontként kezelték a külföldi alapkezelők, de a csatlakozás után már a magyar háztartások számára is elérhetővé váltak a külpiacok.
A részvénypiacon a BUX index komoly emelkedést produkált az OECD-csatlakozás és az EU-csatlakozás idején is, bár ezekben az időszakokban az általános piaci hangulat és egyedi tényezők is szerepet játszottak. Az elmúlt 20 év során a magyar piac jó teljesítményt nyújtott, az átlagos éves emelkedés 9 százalék felett alakult.
Összességében a magyar gazdaság teljesítménye elmaradt a csatlakozáshoz fűzött várakozásoktól és a versenytársak egy részétől, miközben a pénzügyi, tőzsdei oldalon jobb a helyzet. Az EU-tagság jelentősége nem elsősorban a támogatásokban, hanem a közös piachoz való tartozásban rejlik, ami beruházási projekteken keresztül értékesebbé teszi az országot és bizalmat sugároz a piacok felé.