Úttörő felfedezés a depresszió terápiájában
Magyar kutatók új módszert fedeztek fel a depresszió kezelésére, amely a szaglásterápián alapulhat. A Semmelweis Egyetem kutatóinak tanulmánya, mely a Translational Psychiatry szaklapban jelent meg, rávilágított a szaglás és a szervezet védekező rendszerének összefüggésére a depresszióval kapcsolatban.
Magyarországon évente 600-700 ezer embert érint a súlyos depresszió. A betegség globális méreteket ölt, hiszen évente több mint 700 ezer depressziós követ el öngyilkosságot világszerte. A kutatás során a brit UK Biobank adatbázisát használva több mint 170 ezer nő és csaknem 150 ezer férfi adatait elemezték, hogy megértsék, mely csoportoknál magasabb a depresszió kialakulásának kockázata.
A vizsgálat során négy változót vettek figyelembe: a nemet, a negatív érzelmekre való hajlamot, a testzsír-százalékot és az iskolázottságot. Az eredmények szerint a magas testzsír-százalék és az alacsonyabb iskolai végzettség mindkét nem esetében növeli a depresszió kockázatát, a nőknél pedig a negatív érzelmek túlsúlya is hozzájárul ehhez.
A WHO adatai szerint a depresszió a nők körében 50 százalékkal gyakoribb, mint a férfiaknál, és a felnőtt lakosság 5 százaléka, körülbelül 280 millió ember szenved a betegségben. A kutatások szerint a gyógyszeres kezelés sok esetben hatástalan, ezért fontos a megbízható biomarkerek azonosítása, amelyek segíthetnek a különböző terápiás igényekkel rendelkező betegek alcsoportjainak meghatározásában.
Eszlári Nóra, a Semmelweis Egyetem Gyógyszerhatástani Intézet tudományos segédmunkatársa és a publikáció első szerzője elmondta, hogy a kutatás célja az volt, hogy a betegség kialakulása szempontjából rizikót jelentő tulajdonságok alapján csoportosítsák a résztvevőket. A kutatók kíváncsiak voltak arra is, hogy a kockázati csoportokban van-e közös genetikai háttere a depressziónak, amit csak a nőknél azonosítottak.
A szaglásterápia lehetőségét a szaglóreceptorok génvariánsainak és a depresszió közötti kapcsolat felfedezése vetette fel. A magas testzsír-százalékú, alacsonyabb iskolai végzettségű nőknél az immunrendszer bizonyos génvariánsai, míg az alacsony testzsír-százalékú, alacsonyabb iskolai végzettségű nőknél a szaglóreceptorok egyes génvariánsai mutattak összefüggést a depresszió kialakulásával. Ez alapján elképzelhető, hogy utóbbiak esetében szaglástréninggel csökkenthető lehet a depresszió kialakulásának kockázata.
A szaglás-tréning hatásairól szóló szakirodalom már korábban is létezett, de az eredmények megosztóak voltak. Eszlári Nóra szerint a kutatásuk eredményei segíthetnek meghatározni azokat az alcsoportokat, ahol a szaglás-tréning hasznos lehet a depresszió megelőzésében vagy kezelésében.
A kutatás másik előnye, hogy a biológiai jellemzők helyett könnyen és olcsón felmérhető tulajdonságok alapján végezték a csoportosítást, ami a jövőben megkönnyítheti és költséghatékonyabbá teheti a betegcsoportok beazonosítását.