Európa sorsa és Ukrajna jövője

Az Egyesült Államok Képviselőháza által jóváhagyott több mint 60 milliárd dolláros katonai segély és a Nyugat politikai akarata kulcsfontosságú lehet Ukrajna jövője szempontjából, miközben az ország továbbra is ellenáll az orosz inváziónak.

Az Egyesült Államok Képviselőháza hónapokig tartó késlekedés után jóváhagyta az Ukrajnának nyújtandó több mint 60 milliárd dolláros katonai segélyt, ami létfontosságú lehet az ország védelmi képességeinek fenntartásában. A tavaly nyári ukrán ellentámadás nem érte el a kitűzött célokat, részben a nyugati fegyverek szállításának késedelmei miatt, miközben Oroszország növelte saját katonai termelését és korlátozott mértékben területeket is elfoglalt.

A II. világháború idején Európa hasonló helyzetben volt, amikor a náci Németország megszállta a kontinens jelentős részét. Azonban a mai helyzetben Ukrajna állása sokkal biztatóbb, hiszen a náci Németország 1941-re Franciaország GDP-jének 37%-át használta fel a hadigépezetére, míg Oroszország nem tudta ilyen mértékben kihasználni az ukrán erőforrásokat.

Ukrajna sikeresen megtörte a fekete-tengeri kikötők orosz tengeri blokádját, és a gabonaexportja decemberben meghaladta a maximális havi mennyiséget, amely az Oroszországgal kötött ENSZ által tető alá hozott megállapodásban szerepel.

Az Egyesült Királyság a II. világháború idején jelentős mozgósítási erőfeszítéseket tett, míg Ukrajna mozgósítási erőfeszítései az elmúlt két évben enyhébbnek tekinthetők.

Az Európai Unió nehezen tudta Ukrajnának biztosítani az általa ígért egymillió lőszert, míg a II. világháború idején az Egyesült Királyság és az USA jelentős erőforrásokat mozgósítottak a háborús erőfeszítésekre.

Vlagyimir Putyin orosz elnök ambíciói kudarcra vannak ítélve, hiszen az orosz erők nem értek el jelentős áttörést Ukrajnában, és az orosz gazdaság nem vetekszik Ukrajna szövetségeseinek gazdasági erejével.

Az EU-nak gazdasági erőforrásokat kell mobilizálnia a fokozott védelmi termelés érdekében, és a Nyugatnak, különösen az Egyesült Államoknak, meg kell teremtenie a politikai akaratot Ukrajna tartós és erőteljes támogatása mellett.

A II. világháború után a náci Németország az európai kontinens 33%-át elfoglalta, míg Oroszország Ukrajna területének mindössze 18%-át birtokolja, és több mint egy év alatt szinte semennyi új területet nem foglalt el.

A győzelem sosem magától értetődő, de a tartós béke hozadéka nem lesz kevésbé értékes.