Heroin helyett francia sajt, érzelgősség helyett orosz megszállás

Amikor a biztos kezű hivatalnoklírát szembeállítják a kreatív káosz poklával, gyakran felhozzák az érvet, hogy Itália földjén háború és gyilkosságok árán született meg a reneszánsz, míg Svájc, a testvériség országa, csak a kakukkos órát adta a világnak.

A The Libertines zenekar két vezéregyénisége, Carl Barat és Pete Doherty is háborúzott és verekedett, vérük folyt, ami két kellemes, garázs-punkot és bömbölő beatet kínáló albumot (Up the Bracket, 2002, The Libertines, 2004), valamint számos The Sun-címlapot eredményezett.

Drog nélkül lázadó

A zenekar 2015-ben egy korrekt visszatérő albumot adott ki (Anthems for Doomed Youth), de igazi kiválóságukat a nemrégiben, megtisztulva kiadott All Quiet on the Eastern Esplanade című albumukkal mutatták meg. Pete Doherty élete a kétezres évek elején egy valóságshow-hoz hasonlított, és sokan kételkedtek abban, hogy túléli-e a 27. életévét. Azonban meglepő módon a drága francia sajtokat választotta a még drágább heroin helyett, és a francia tengerparti családi fészket a Camden Town-i kocsmák helyett.

Itt a szabadság, megjelent a szabadság

Az All Quiet on the Eastern Esplanade a zenekar eddigi főműve, ami meglepő lehet, tekintettel arra, hogy 27 év alatt mindössze négy albumot adtak ki. A producerük, Dimitri Tikovoï irányítása alatt, a punkos energiák megmaradtak, de a dalokba beszivárgott a Blur és Tom Waits világa is, miközben a produkcióban annyi kosz maradt, hogy inkább izgalmas demónak érezhető, mint jól megkevert anyagnak. A zenekar a társadalmi kérdésekkel, a menekültválsággal, Ukrajna megszállásával, az eltűnő Albion világával foglalkozott.

Barat és Doherty Jamaicában készítettek demókat, amelyek nagy részét elvetették, de ez ösztönözte őket a közös munka folytatására. A jamaicai stúdiójuk üvegablakainak nekirepültek a madarak, de legtöbbször csak elkábultak, és rövid időn belül tovább tudtak repülni, hasonlóan a zenekarhoz, amely a nem különösebben kreatív demózás után állt fel, és készítette el életük legjobb lemezét.

Elhagyott a közérzetem

Doherty a heroint a penészes prémium sajtokra cserélte, és már nem a drogos mindennapjait, hanem a társadalmi változásokat dokumentálta, amelyek jobban kiütötték, mint bármelyik bad trip. A Have a Friend című dalban az orosz-ukrán háborúról írtak.

Dalok, amelyeket nem játszanak a rádiók

A mézédes dallamokhoz társított videóklip késeléssel ér véget. Az albumon található a Csajkovszkij A hattyúk tavat idéző Night Of The Hunter, valamint az albumzáró Songs They Never Play on the Radio, amely Nico életrajzi könyvének címét viseli. A felvétel olyan számokat idéz, amelyeket soha nem játszanak a rádiók, ugyanakkor a The Libertines új albuma valószínűleg a független adók kedvence lesz.

The Libertines: All Quiet on the Eastern Esplanade
EMI, 38 perc, 11 szám

10/8