Húsz év Magyarország az Európai Unióban
Húsz évvel ezelőtt a magyar társadalom számára a felzárkózás és az életszínvonal emelkedése volt a legfontosabb, és bár az EU nélkül az ország sokkal szegényebb lenne, a lehetőségeket jobban is ki lehetett volna használni. A tanulmánykötet, melyet Bíró-Nagy András és Medve-Bálint Gergő szerkesztett, a közpolitikai mérleget hivatott felvázolni.
A fogyasztás és a GDP növekedése mellett a kohéziós pénzek hasznosulását is értékelni kell, hiszen Magyarország az egy főre vetített támogatások terén az EU egyik legnagyobb kedvezményezettje. Azonban a területi egyenlőtlenségek és a szociális felzárkóztatás terén nem sikerült jelentős előrelépést elérni.
2010 után a magyar kormányzat szándéka a költségvetési hiány elengedése volt, ami az EU-val szembeni retorikát és a szuverenitási stratégiát erősítette meg. Az EU korábban nem volt felkészülve arra, hogy tagállamok eltérjenek a demokratikus alapelvektől, de a magyar és lengyel esetek hatására a jogállamisági feltételrendszerrel már komoly szankcionálási lehetőségekkel rendelkezik.
Az EU magas hazai támogatottságának elsődleges oka a gazdasági fejlődés lehetősége, míg a közösséghez való tartozás élménye háttérbe szorul. A társadalom a kézzelfogható anyagi előnyökhöz köti az uniós tagságot, és ha ezek az előnyök nem valósulnak meg, az unióba vetett bizalom is megkérdőjeleződhet.
A kormányzati kommunikáció és az uniós intézmények közötti konfliktusok a jogállamisági és korrupciós helyzet miatt alakulhatnak ki. Hosszú távon az EU gazdasági legitimációjának megingása jelentheti a legnagyobb veszélyt a tagság támogatottságára.
Az uniós forrásokból származó fejlesztések szemmel láthatóak, de a politikusok gyakran saját sikerüknek állítják be őket, miközben az Európai Bizottság azon fáradozik, hogy tudatosítsa a közös európai hozzájárulást.
Az EU kohéziós politikájának célja a területi egyenlőtlenségek csökkentése, de Magyarországon ezen a területen még mindig ugyanazon a szinten állunk, mint a csatlakozáskor. A leghátrányosabb helyzetű régiók nem jutnak elegendő forráshoz, ami az egyenlőtlen verseny eredménye.
A jogállamisági és korrupciós területeken történő előrelépés hiánya miatt, ha most lennének csatlakozási tárgyalások, Magyarországnak erősen kellene bizonygatnia érveit. Ha nem történik drámai változás, az ország az EU félperifériáján maradhat.
Az euró bevezetésének kérdése politikai és gazdasági döntés is, és bár a magyar társadalom euroszkeptikus narratívája hat, az euró bevezetésének népszerűsége nőtt. A Fidesz szavazói számára is vörös vonal az uniós tagsággal való játék, és a párt egy nemzetek Európája víziót képvisel.
A magyar kormány pragmatikus hozzáállása miatt, ha szükséges, igazodni fog az uniós elvárásokhoz. Az uniós transzferek és a hazautalások elapadása óriási érvágás lenne a magyar gazdaság számára.
Magyarország és Lengyelország hozzájárult az EU alapértékek aláásásához, ami az Unió számára is tanulságos volt. A jelenlegi bővítési körnél még szigorúbbak az elvárások a tagjelöltekkel szemben.
