1944-ből származó rejtett dokumentumokra bukkantak egy budapesti lakásban

1944-ből származó dokumentumokra bukkantak egy, a Parlament közelében található épületben egy lakásban, idén korábban, egy fal bontása során.

András Sipos történész, a Budapesti Levéltár osztályvezetője egy április 16-i, a Magyar Holokauszt áldozatainak emléknapján tartott sajtótájékoztatón beszélt arról, hogy korábban azt hitték, a Lakásügyi Hatóság iratai teljesen megsemmisültek. Azonban 2015-ben, amikor egy negyedik emeleti lakást felújítottak a Kossuth Lajos téren, akkor találtak adatlapokat egy fal mögött, ami lavinát indított el. A Budapesti Önkormányzat és a Budapesti Levéltár közös sajtótájékoztatóján számoltak be arról, hogy azóta további dokumentumokat találtak ugyanabban az épületben, amelyek a német megszállást követő évekből származnak.

Karácsony Gergely főpolgármester is felszólalt az eseményen, kiemelve, hogy ezek a dokumentumok és az általuk rejtett történetek egyfajta "mikroszkópként" szolgálnak, amelyeken keresztül betekintést nyerhetünk Budapest történelmébe egy nehéz és borzalmas időszakban.

Kilenc évvel ezelőtt már találtak dokumentumokat az épületben, amikor egy negyedik emeleti lakás felújítása során 7019 adatlap került elő egy fal mögül. Ezek az adatlapok azok voltak, amelyek alapján a "sárga csillagos házakat" jelölték ki, ahová a zsidó családokat kényszerítették költözni. Már akkor is felmerült a gyanú, hogy további értékes dokumentumok lehetnek elrejtve az épületben.

Sipos András a Telexnek korábban elmondta, hogy az újonnan felfedezett dokumentumokat január végén találták meg, amikor egy felesleges falat bontottak le egy éppen felújítás alatt álló lakás folyosóján. A dokumentumok, mind az akkor, mind a 2015-ben felfedezettek, a Budapesti és Környéki Lakásügyi Kormánybiztos Hivatalának irodájából származnak, amelyet 1944 júliusában hoztak létre. Ezek a papírok azt mutatják, hogy milyen ügyekkel foglalkozott a hivatal nap mint nap, milyen rutineljárásokat követtek, milyen nyomtatványokat használtak, valamint

a lakásért folyó heves küzdelmet a magyar holokauszt idején a fővárosban.

A falbontáskor előkerült dokumentumokat három 14 centiméter magas dobozba gyűjtötték össze, és először egy speciális fertőtlenítési folyamaton estek át, mivel penésszel fertőzöttnek tekintették őket. Ezután a levéltár restaurátoraihoz kerültek, akik megtisztították és kiegyenesítették őket, hogy jó minőségben lehessen őket beszkennelni.

Kiderült, hogy tavasszal még több anyagot találtak: márciusban egy villanyszerelés során egy válaszfal mögött legalább kétszer annyi dokumentumot fedeztek fel, mint az első adagban.

De miért kerültek elő értékes dokumentumok másodszor is ugyanabban a lakóházban? Sipos András szerint miután a zsidókat kitelepítették, sok tágas lakás kiürült az épületben, és ezeket az irodákban használta a korábban említett Lakásügyi Kormánybiztos Hivatala.

A háború alatt fokozatosan bevezetett "rögzített lakáshelyzet" miatt nem lehetett szabadon bérelni vagy bérbe adni lakást a magyar fővárosban. 1944. július 9-től a Lakásügyi Kormánybiztos Hivatala döntött minden budapesti lakóingatlan sorsáról, beleértve azokat is, amelyeket a sárga csillagos házakba költöztetett zsidók hagytak hátra. "A Lakásügyi Kormánybiztos – aki a Belügyminisztérium alá tartozott – felhatalmazást kapott új bérlők kijelölésére. Ha valaki lakást akart bérelni, csak akkor tehetett meg, ha a hivatalosok úgy döntöttek, hogy jogosult rá," magyarázza András Sipos.

Egy bizonyos villa a XII. kerületi Denevér utcában, amely már szerepelt az 2015-ben talált adatlapokon, jó példa. Az újonnan felfedezett dokumentumok, amelyek között egy kertész levelét is megtalálták, érdekes részleteket árulnak el a villa történetéről.

"A nyaraló tulajdonosa egy cég igazgatója volt, aki eredetileg zsidó volt, de keresztényre tért át. A Klebelsberg Kunó (ma Hold) utcában élt. Az épület tartalmazott egy szolgálati lakást is, ahol a kertész élt, aki 1944 júliusában levelet küldött a Lakásügyi Kormánybiztos Hivatalának. A levélben azt írta, hogy a német megszállás után a villát egy hadnagy bérelte ki, aki ugyanabban a házban élt, mint a tulajdonos.

A kertész szerint ez egy ál-bérlet volt, míg a hadnagy anyja azt állította, hogy a zsidó tulajdonosnak már nem volt semmije ott, mivel ők, mint bérlők, megvették tőle a bútorokat, és hogy a villát már a megszállás előtt kibérelték. A hadnagy valószínűleg azért tette ezt, hogy senki se követelhesse a házat, és ne költözhessenek be németek. A kertész azt is kérte, hogy a Lakásügyi Kormánybiztos Hivatala válasszon le neki egy egy szobás lakást a villában, hogy átköltözhessen a szolgálati lakásból."

A dokumentumokból kiderül, hogy a hivatalnak saját nyomozói is voltak, akik segítettek ezeket az ügyeket megoldani. "Ez számunkra is újdonság volt. A falban talált jelentések egyértelműen mutatják, hogy minden esetben a hivatal saját detektívjeit küldte ki nyomozni. Ezt tették a Denevér utcai villa esetében is. A nyomozók részletes jelentése tartalmazza a kertész tanúvallomását is," teszi hozzá Sipos, aki szerint a dokumentumok azt is mutatják, milyen súlyos volt akkoriban a lakáshelyzet.

"Egy hivatalnok januárban benyújtott kérelme is előkerült, amelyben azt állítja, hogy nedves boltban él két gyermekével, minden állandóan beázik, és a gyermekei folyamatosan betegek. Magát mint jól fizetett vállalati tisztviselőt írja le. Ez azt jelenti, hogy megengedhette volna magának egy jobb lakást. Nem az volt a probléma, hogy anyagi gondjai voltak, hanem hogy nem volt hova menniük."

Azért fordult a hivatalhoz, mert azt hallotta, hogy van egy lakás a házban, ahol tartózkodott, ami jó lehet nekik. A tulajdonos az apjánál tartózkodott, és csak alkalmanként jött el körülnézni.

Ez jól szemlélteti, hogy akkoriban hogyan működtek a dolgok. Egyszerűen ki lehetett választani egy lakást, majd kérelmet lehetett benyújtani a hatósághoz, abban bízva, hogy az ellenőrzés és a dokumentumok ellenőrzése után a helyet nekik adják.

Ezt támasztja alá egy másik, nemrégiben felfedezett lakáskérelem is, amelynek írója szerint ahol éltek, az kicsi volt. A hatóságtól azt kérték, hogy engedélyezzék nekik, hogy a mellettük lévő lakásba költözhessenek. "Azt írja, hogy a lakás kiürült, miután a benne élő zsidó családnak el kellett költöznie," magyarázza a történész.

Manapság sok üres lakás van szerte Budapest-szerte, amelyek évekig lakatlanok maradnak, mert a legtöbb ember nem engedheti meg magának, hogy horribilis összegekért vásároljon vagy béreljen ingatlant. Nyolcvan évvel ezelőtt nem voltak kiadó lakások, így még azok sem találtak lakást, akik megengedhették volna maguknak a bérletet.

"A háborús évek alatt a már amúgy is súlyos lakáshelyzet gyorsan romlott, mivel a háborús ipar fellendülése és a rendelkezésre álló munkahelyek miatt tízezrek érkeztek a fővárosba.

A város népessége a német megszállás előestéjén csúcsosodott ki, körülbelül 1 millió 380 ezer főre. Az áprilisban kezdődő rendszeres bombázások miatt sokan elhagyták a várost, de mégis egyre zsúfoltabbá vált. Ezenkívül azoknak is új otthont kellett találniuk, akiknek a házát bombatalálat érte," magyarázza András Sipos.

Ahogy egy 2015-ös Index cikkben is említették, több elmélet is létezik arról, hogy ki és miért rejtette el a dokumentumokat a Lakásügyi Hivatal irodáinak falai közé. Sipos András szerint a január végén talált dokumentumok és azok elhelyezkedése arra utal, hogy a papírokat nem szigetelésként használták a lakások között. Az az ötlet is kizárható, hogy az épület lakói valahogy megszabadulni akartak a dokumentumoktól.

"Mivel a dokumentumokat ugyanolyan módon rejtették el különböző, egymástól távol eső lakásokban, kétség sem fér hozzá, hogy ez egy szervezett művelet volt, amely a kormány Lakásügyi Hivatalához kapcsolódik. Az, hogy miért rejtették el a dokumentumokat, máig rejtély marad."