Sulyok Tamás a holokauszt áldozatai előtt hajtott fejet
A köztársasági elnök, Sulyok Tamás a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapján az Országgyűlésben tartott beszédében fejezte ki megrendülését az apja múltjával kapcsolatosan a nyilvánosságban megjelent információk hallatán.
Sulyok Tamás a múltat, beleértve a személyes múltját is, vállalva emlékezett meg a holokauszt áldozatairól, és kifejezte tiszteletét azok előtt, akiket a történelmi tragédia érintett. A köztársasági elnök apjának, Sulyok Lászlónak a nemzetiszocialista múltjával kapcsolatosan elmondta, hogy megrendítették azok az információk, amelyek az elmúlt hetekben kerültek nyilvánosságra.
Egy március közepén megjelent cikk a Hócipőben arról számolt be, hogy Sulyok László 1944 júniusában "zsidólakást" és "zsidóbútort" igényelt és kapott a helyi nemzeti szocialistáktól Székesfehérvár polgármesterétől. Karsai László történész szerint Sulyok László nem volt a kommunista terror ártatlan áldozata, hanem egy szélsőjobboldali és antiszemita vidéki ügyvéd.
Sulyok Tamás az Alkotmánybíróság elnökeként adott korábbi interjúban azt állította, hogy édesapját 1946-ban távollétében halálra ítélte a népbíróság, és csak bujkálással tudta elkerülni a kivégzést. Ezzel szemben Karsai László szerint az apja múltjáról szóló történetnek nincs valóságalapja, és sokkal valószínűbb, hogy a nevével megjelent, nemzetiszocialista eszméket visszahangzó cikk miatt "bujkált".
A köztársasági elnök válaszul azt nyilatkozta, hogy az apjával kapcsolatos vádakat nemtelen támadásnak tartja, és komoly fájdalmat okoz számára a családjával kapcsolatos helyzet. Sulyok Tamás szerint apja egy szociálisan érzékeny, hazafias, filoszemita ember volt, és elképzelhetetlennek tartja, hogy az 1944. június 17-én a Fejérmegyei Naplóban megjelent, a német megszállást ünneplő cikket ő írta volna. Azonban a hvg.hu által közölt új információk szerint az államfő apja zsidóktól elvett lakást és „zsidóbútorokat” kérvényezett a Nemzeti Szocialista Pártnak 1944-ben.
A köztársasági elnök az Országgyűlésben elmondta, hogy apját már nem tudja kérdezni, csak az ő elejtett szavaira és hallgatásaira hagyatkozhat. Sulyok Tamás hozzátette, hogy a családban úgy nevelkedett, hogy soha senkinek nem ártottak, és nem voltak ellenségeik. Az államfő úgy véli, hogy apja 1945-ben szembesülhetett a holokauszt borzalmával, és ez összedönthette a világát. Az államfő a Parlament felsőházi termében tartott rendezvényen a 444.hu tudósítása szerint a fenti mondata után kitért édesapja nemzetiszocialista múltjára is, és az állami megemlékezésen, zsidó vezetők és más meghívottak előtt azt mondta: „Megrendített, amiket apámról a nyilvánosságban az elmúlt hetekben hallottam”.
Sulyok Tamás köztársasági elnök tavaly nyáron egy interjújában azt mondta édesapjáról, hogy 1945 után egy kommunista párttitkár személyes bosszúja miatt ítélték halálra, és évekig bujkálnia kellett. Karsai László történész a Hvg.hu-n megjelent írásában ezzel szemben nemrég kiderítette, hogy Sulyok Lászlóra az említett Zászlóbontás című cikk miatt figyeltek fel a hatóságok, és valójában azért körözték, mert tisztázni akarták, milyen szerepet játszott a nyilas mozgalomban. A cikkben Sulyok azt is írta: „Jöhet hozzánk mindenki, akit zsidó vértől való mentessége, erkölcsi feddhetetlensége és magyar nemzetiszocialista meggyőződése erre feljogosít”.
Sulyok Tamás nemtelen támadásnak nevezte Karsai írását, apját pedig „egy szociálisan érzékeny, hazafias, filoszemita embernek” nevezte. „Méltatlan helyzet, ami – lévén a családomról van szó – komoly fájdalmat okoz. Azt tudom elmondani, hogy a rendszerváltást megelőzően mint a legtöbb magyar számára, úgy a mi családunkban is tabu volt a múlt” – fogalmazott, és hozzátette: „létezett és a mai napig létezik egy családi legendárium, amely úgy őrizte meg az édesapámmal kapcsolatos történeteket, ahogyan ezt korábban nyilatkoztam”.
Április 16. a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapja, 1944-ben ezen a napon kezdődött meg a zsidóság gettósítása Kárpátalján, Kassán és Szabolcsban, pár hét alatt pedig szinte a teljes vidéki zsidóságot Auschwitz-Birkenauba deportálták. Az akkori államterületen élt 850 ezer magyar zsidó közül 550-600 ezren haltak meg a holokausztban. A köztársasági elnök a megemlékezésen úgy vélekedett, hogy „egy nemzet önbecsülésén múlik, hogy tekint a múltjára”, nem tagadhatja meg azt, de az öntisztulás lehetőségét sem. Sulyok Tamás beszédében kiemelte: „Hiszem, hogy szitokszavak, egymás Janus-arcú méricskélése helyett jóra, egymás elfogadására születtünk”.