Izrael és Irán ellenségeskedésének gyökerei
Első közvetlen fegyveres támadását indította Irán Izrael ellen a hétvégén, ami a két ország közötti évtizedes konfliktus újabb szakaszát jelentheti. Az ellenségeskedés, amely a Közel-Kelet geopolitikáját meghatározó tényező, 1979 óta tart, és számos tényező áll a hátterében, amelyek között a geopolitikai és vallási ellentétek is megtalálhatók.
Az április 13-án történt támadás az első közvetlen fegyveres konfliktus volt a két ország között, ami meglepő, tekintettel arra, hogy a két állam közötti ellenségeskedés nem ősi eredetű, hanem csak 1979 óta áll fenn. A gyűlölködés több szempontból is irracionálisnak tűnik, hiszen Irán és Izrael nem határosak, nincsenek közvetlen területi vitáik, és gazdasági érdekeik sem ütköznek. Sőt, a Pahlavi-dinasztia idején kifejezetten jó viszonyt ápoltak egymással, és Irán volt a második muszlim többségű ország, amely elismerte Izrael államiságát.
A változás 1979-ben következett be, amikor az iszlám forradalom győzelmével a hatalom az ajatollahok kezébe került, és Ruholláh Homeini ajatollah az Egyesült Államokat és Izraelt a „Nagy Sátán” és a „Kis Sátán” néven emlegette. Az iráni iszlamista hatalom egyik fő céljává Izrael megszüntetése vált, legalábbis szavakban.
Az ellenségeskedés hátterében az iszlám legrégibb belső konfliktusa, a szunnita–síita ellentét áll. Az arab országok, mint Egyiptom és Jordánia, békét kötöttek Izraellel, míg Irán a „palesztin ügy” legharcosabb szószólójaként lépett fel. Az iráni rezsim kifelé az iszlám világ felé akarja mutatni, hogy ők az iszlám érdekek legharcosabb védelmezői, befelé pedig az Izrael-ellenességgel legitimálja magát.
Irán pénzzel és fegyverekkel is támogatja a palesztin terrorszervezeteket, mint a Palesztin Iszlám Dzsihád és a Hamász. A Hezbollah terrorszervezet is jelentős politikai erővé nőtte ki magát Irán támogatásával. Az iráni befolyás a térségben a „síita félhold” kifejezéssel is illetik, ami a síita népesség földrajzi elhelyezkedésére utal.
A hétvégi közvetlen támadás jelentőségét a jövő fogja eldönteni, hogy ez egy új stratégia kezdete, vagy csak egy kivételes esemény. Izrael válaszul rövid tájékoztatást küldött régiós szövetségeseinek, melyben megígérte, hogy olyan válaszcsapást terveznek, amely nem sodorja veszélybe a régió stabilitását és a baráti országok területét. Irán a hétvégi támadás után több régiós országot is megfenyegetett, hogy csapás érheti őket, ha Izrael ellentámadását segítik. Izrael tájékoztatta Jordániát, Egyiptomot és az öböli államokat is arról, hogy nem tervez olyan válaszlépést, amely veszélybe sodorja őket. Egyes hírek szerint Izrael nem fog Irán területére támadni, hanem a válaszcsapás Szíria és Libanon területén tartózkodó, Iránhoz köthető célpontokra irányul majd.
Az izraeli védelmi erők, az IDF egy példátlan lépésben, a Föld és az űr határát jelző Kármán-vonalon túl ártalmatlanítottak egy iráni rakétát, ami az első ilyen exo-atmoszférikus rakétaelfogás lehetett egy tényleges konfliktusban. Ez a védelmi intézkedés főleg a nukleáris fegyverek ellen hasznos, de a jelek szerint a ballisztikus rakéták ellen is hatékonyan bevetették. Az elfogórakéták, mint az Arrow 3-as, amelyet az Israel Aerospace Industries és a Boeing fejlesztett, az érzékelői és a földi radarrendszerekből származó adatok segítségével találják meg és semmisítik meg a támadórakétát. Az ilyen elfogások veszélye, hogy a törmelék űrszemétként keringhet a Föld körül, kárt téve minden, az útjába kerülő objektumban, beleértve a műholdakat is.