A magyar női kézilabda-válogatott sikereinek titka
A magyar női kézilabda-válogatott három sima győzelemmel jutott ki a párizsi olimpiára, és az első kalapból várja a keddi sorsolást, ahol az Európa-bajnok Norvégiát biztosan elkerüli. Golovin Vlagyimir szövetségi kapitány a japánok elleni győztes meccs után elmondta, hogy egy évvel és 19 nappal ezelőtt még távolinak tűnt az olimpiai részvétel, de a csapat megértette, mit kell tennie a siker érdekében.
Golovin a juniorokkal világbajnoki címet is nyert, de felnőtt mezőnyben nem mindig volt felfedezhető a koncepciója. Most azonban a csapata olyan játékkal rukkolt elő, amelyre nehéz jelzőket találni. Ilyés Ferenc, a szövetség elnöke kiemelte a játék minőségét, és hogy a csapat nagyszerűen felkészült, ismerték az ellenfelet és a játék minden elemét.
A szakmai igazgató, Juhász István szerint a csapat mentálisan sokat fejlődött, és a vezérek mellett mások is felnőttek a feladathoz. A stabilitás és a nyugalom megszerzése kulcsfontosságú lehet a további sikerekhez. Juhász hozzátette, hogy a válogatottságok átlagszáma alacsony a csapatban, de már versenyképesek vagyunk a többi csapattal szemben, és az olimpián majd érdemjegyet kell szerezni.
A csapatkapitány, Böde-Bíró Blanka szerint ritkán tudták ezt az arcukat mutatni, de az időzítés most tökéletes volt. A játékosok az egységet és egymás segítését nevezték a siker kulcsának. Debreczeni-Klivinyi Kinga, aki a horvátok elleni meccsen volt fontos játékos, három évvel ezelőtt szült, és nem gondolta, hogy még válogatott lehet, de most sikerült az olimpiai selejtezőn részt venni.
Klivinyi elmondta, hogy hétéves kora óta az volt az álma, hogy olimpiára menjen, és most, huszonöt év kemény munkája után, reméli, hogy ott lehet az utazó csapatban. Lukács Viktória, a szélső, kiemelte, hogy korábban nem sikerült, de most képesek voltak egymást kihúzni a gödörből, ha bajban voltak.
Kuczora Csenge, aki a svédek ellen a meccs embere volt, elmondta, hogy megtalálták azt a kapcsolót, amivel tudnak váltani, és reméli, hogy az olimpián is meglesz ez a képesség. A csapatnak most Lille felé kell eljutnia, ahol a sportág negyeddöntőit rendezik, és ahol húsz évvel ezelőtt mindkét magyar válogatott negyeddöntőt játszhatott.
A férfiak után a női kézilabda-válogatott is kiharcolta az olimpiai kvótát, nem is akárhogy: három sima meccsen, csoportelsőként. A játékosok a csapatszellem diadalát látják a sikerben, a szövetség sportszakmai igazgatója szerint pedig mostanra ért össze az együttes, de van még hová fejlődni.
A csapat Eurokupa-meccsekkel hangolt a selejtezőre, amelyek közül az elsőt 15 góllal elvesztette a norvégok ellen, az osztrákokat azonban már sikerült legyőznie. Juhász István szerint a játék minden elemében is jelentősen fejlődött a csapat, amit szintén a svédek elleni meccs, a selejtezőtorna kulcsfontosságú mérkőzése mutat meg. „Az Eb-n a két kulcsmeccsen, a horvátok és a montenegróiak ellenin hellyel-közzel 15 percet tudott világszinten kézilabdázni a csapat. Most, a svédek ellen mind a hatvan percet uraltuk, nem csak hullámokban jöttek a jó teljesítmények”.
Hiányosságként azt nevezte meg Juhász István, hogy a távoli zónából nem elég veszélyes a csapat. „A taktikai elemekben vagyunk erősek, magabiztosak, betörésben, álló játékban, a szélre való lehúzásokban. De a távoli gólokra is szükségünk lenne”. A klasszikus átlövő poszton azonban nincs nagy tülekedés: tavaly szeptemberben az éppen a vállsérüléséből felépült Szöllősi-Zácsik Szandra keresztszalag-szakadást szenvedett (a visszatérését akkor hat-nyolc hónappal későbbre saccolták), Albek Annának pedig az orra tört el, de végül a selejtezőn tudta vállalni a játékot.
Juhász István szerint a csapat az utóbbi hónapokban közelebb került a világ legjobb négy együtteséhez – a franciákhoz, a norvégokhoz, a dánokhoz és a svédekhez –, „de még nem vagyunk érintőtávolságban. Őket esetleg meg tudjuk szorongatni, lehet, hogy egyszer-egyszer győzünk, de még messze vagyunk. A többiek közül viszont nagy magabiztossággal odaengedném bárkihez a válogatottat”.
A leginkább Debreczeni-Klivinyi Kinga hatódott meg a siker után. A balátlövő, aki 2012-ben bronzérmet nyert a válogatottal az Eb-n, a tokiói olimpiána csak a tévében nézhette a csapatot; nem sokkal korábban született meg a kislánya. „Nem gondoltam volna, hogy megadatik, hogy teljesüljön a gyerekkori álmom” – mondta könnyek között.