A szén-dioxid-kivonó technológia jövője
A szén-dioxid-kivonó technológia, amely néhány éve még a sci-fi kategóriába tartozott, ma már egyre több létesítmény tervét jelenti be, például Izlandon és Texasban. A módszer sok kritikát kap, és kérdéses, hogy milyen szerepet kaphat a klímaváltozás elleni harcban.
A klímaváltozás elleni küzdelemben a legfontosabb eszköz az üvegházhatású gázok, így a szén-dioxid kibocsátásának csökkentése. A fosszilis energiahordozók használatának lemondása jelentős mértékben mérsékelhetné a globális felmelegedés következményeit. A kutatók szerint azonban több megközelítésre és technológiára van szükség a hatékony fellépéshez. Az adaptáció és a mitigáció terén is vannak lehetőségek, mint például a tengerparti régiók felkészítése a vízszint emelkedésére, az aszálytűrő növények használata, vagy a megújuló energiaforrások alkalmazása. A technológiai fejlődés új lehetőségeket is hozhat, mint például a geomérnöki módszerek és a szénbefogó megközelítések.
Az ENSZ COP28 klímacsúcsának záródokumentumában kiemelt helyet kaptak a szénkivonó és széntároló (CCS) megoldások. Egyes olajállamok régóta szorgalmazzák a megközelítés nemzetközi elfogadását, de a kritikusok szerint a szénbefogás csak hamis biztonságérzetet ad. Azonban vannak szakértők, akik komoly lehetőségeket látnak a CCS-ben, és úgy vélik, hogy az elkövetkező évtizedekben hozzájárulhat a klímaválság mérsékléséhez.
Izlandon a Climeworks és az izlandi Carbfix együttműködésében már működnek szénbefogó telepek, és hamarosan újabb létesítmény, a Mammoth kezdheti meg működését, amely évente akár 36 ezer tonna szén-dioxidot is semlegesíthet. Az Occidental Petroleum olajipari óriáscég pedig egy még nagyobb teljesítményű telepet tervez Texasban, a Stratos projekt keretében, amely évente 500 ezer tonna szén-dioxidot köthet meg.
A CCS technológia iránti érdeklődés növekedéséhez hozzájárul, hogy a globális energiaszükséglet nő, és az alternatív források egyelőre nem tudják kielégíteni ezt a pluszigényt. A kibocsátási célok nem érik el a várakozásokat, sok multinacionális cég karbonkreditekkel próbálja ellensúlyozni emisszióját. A CCS-nek ebben a rendszerben is szerep juthat.
A technológia jövője bizonytalan, és bár a szénbefogás fejlődik, még mindig vannak műszaki és szabályozási kérdések. Több kutató szerint nem ismerjük kellően az éghajlati rendszert ahhoz, hogy nagy léptékben belevágjunk a szénkivonásba. A CCS révén az olajipar saját pozícióját biztosíthatja be, ami ellentétes a klímacélokkal. Az Occidental vezérigazgatója, Vicki Hollub elismerte, hogy a közvetlen szénbefogás megőrizheti az iparágat.
A karbonkredit piacot a nagyvállalatok is hajtják, többek között a Microsoft, a JPMorgan és az UBS is hosszú távú megállapodást kötött a Climeworksszel, míg az Amazon, az AT&T és a Houston Astros az Occidentallal szerződött. A Biden-adminisztráció is ösztönzi a CCS-t, és a kormány 1,2 milliárd dollár támogatást ítélt oda szénbefogásra. Az Európai Unióban pedig ideiglenes megállapodás született a CCS tanúsítási eljárására vonatkozóan.
A fosszilis ipar fennmaradását segítheti a CCS, de a felmelegedés megfékezésére egyetlen módszer nem lesz elég. Amennyiben a szénbefogás terén áttörés születik, fontosabb pozícióba helyezheti a CCS-t az éghajlati stratégiákban. Ha nem, akkor a technológia csak részmegoldás maradhat bizonyos ágazatokban.