Peter Higgs elhunyt, de az isteni részecske felfedezőjeként örökre megváltoztatta az Univerzumról alkotott képünket

Vannak tudósok, akiknek munkássága, bár a laikusok számára nehezen érthető, mégis közelebb hozza a tudományt az emberekhez. Peter Higgs professzor is ilyen volt, aki segítségével jobban megérthetjük a körülöttünk lévő világot és annak rejtélyeit.

Az edinburgh-i kutató, Albert Einstein óta talán a legismertebb fizikus lett, köszönhetően annak a rejtélyes hangzású dolognak, amit a köznyelvben „isteni részecske” néven ismerünk, hivatalos nevén pedig Higgs-bozonként emlegetünk. Az 1960-as években fogalmazta meg forradalmi ötletét, amely megmagyarázza, hogy miért van tömegük az Univerzum alapvető építőköveinek, az atomoknak.

Az Univerzumot összetartó anyagról szóló elmélete, amelyen más tudósok is dolgoztak abban az időben, 50 évig tartó kutatást indított el a fizika Szent Grálja után. A részecskét végül 2012-ben fedezték fel a tudósok a svájci Európai Nukleáris Kutatási Szervezet (CERN) nagy hadronütköztetőjének segítségével, ezzel teljessé vált a részecskefizika standard modellje.

Peter Higgs 1929-ben született Newcastle upon Tyne-ban, és már iskolás korában briliáns diáknak számított, aki tudományos munkájáért díjakat nyert, bár akkor még nem fizikából, hanem kémiából. A londoni King's College-ban doktorált, de ott nem kapott állást, ezért az Edinburgh Egyetemre ment, ahol a részecskék tömegének kérdését feszegette.

Elméletének publikálása nem volt egyszerű, mivel a tudományos folyóiratokban kezdetben nem kapott felületet, de végül 1964-ben mégis megjelentették tanulmányát. A heuréka pillanatokról szóló pletykák ellenére Higgs azt mondta, hogy az elmélete évek alatt alakult ki, és nem volt egyedül az elképzelésével, mivel két másik tudóscsoport is publikált akkoriban hasonló munkát.

A Higgs-bozon nevét viselő részecskét a tudósok 50 éven át keresték a Föld leglátványosabb technológiájával. Higgs professzor 2006-ban nyugdíjba vonult az Edinburgh-i Egyetemről, de továbbra is figyelemmel kísérte a genfi CERN-ben zajló kutatásokat.

A 10 milliárd dollárból épített részecskegyorsító volt az addigi legnagyobb teljesítményű berendezés, amely bebizonyíthatta vagy megcáfolhatta Higgs elméletét. A bozont a média az „isteni részecske” becenévvel illette, amely a Nobel-díjas Leon Lederman könyve nyomán ragadt rá, és a tudósok tiltakozása ellenére is átment a köztudatba.

A CERN fizikusai 2012-ben nagy csinnadrattal jelentették be a Higgs-bozon felfedezését. A részecske nevét adó professzornak előzetesen ezt az üzenetet küldték: "Peter jöjjön el a CERN szemináriumára, különben megbánja." Higgs megjegyezte, hogy hosszú volt a várakozás, de a felfedezés még az ő életében megtörtént.

Egy évvel később a Svéd Királyi Tudományos Akadémia megpróbálta felhívni őt a Nobel-díj hírével, de mivel nem volt mobiltelefonja, a bejelentést a távollétében tették meg. Egy szomszédja állította meg az utcán, hogy közölje vele a hírt, hogy Francois Englert belga fizikus mellett ő is Nobel-díjat nyert.

Peter Higgs elsősorban a bozonról volt ismert, de másodsorban félénk és visszafogott személyiségéről is. Jobban érdekelte a munkája, mint a hírnév, és sokan úgy vélik, hogy ha nem ennyire visszahúzódó, még nagyobb hatást érhetett volna el. Ennek ellenére korunk egyik leghíresebb fizikusává vált.