Ian Bremmer: Milyen lenne a NATO az USA nélkül?

Meg tudja-e Európa erősíteni kollektív védelmét és biztonságát egy független, szorosan koordinált védelmi iparpolitika létrehozásával, hogy alkalmazkodni tudjon Donald Trump esetleges novemberi győzelméhez? Három okunk is van arra, hogy szkeptikusak legyünk e kérdésben legalábbis a közeljövőre vonatkozóan.

Az Észak-atlanti Szerződés Szervezete (NATO), a történelem legsikeresebb katonai szövetsége erősebb, mint valaha. Az Ukrajna elleni, 2022 februárjában indított teljes körű orosz invázió megerősítette a NATO folyamatos célját és értékét, és a szervezet azóta két új, megfelelő kapacitásokkal rendelkező taggal, Finnországgal és Svédországgal bővült.

Az európai vezetők tudják, hogy Donald Trumpnak komoly esélye van a novemberi amerikai elnökválasztás megnyerésére, és hogy egy újabb Trump-elnökség megkérdőjelezheti az USA, mint a NATO fő támogatójának szervezettel szembeni elkötelezettségét. A volt amerikai elnök felvetett néhány jogos aggályt is, például azt, hogy a NATO-tagállamok közül 13 még mindig nem teljesíti a GDP 2%-os védelmi kiadásokra fordítását.

A NATO 31 tagországából valójában 13 még mindig nem teljesíti a 2%-os küszöböt, és Trump ismét megkérdőjelezte szövetségesként való megbízhatóságukat. A NATO továbbra is fenn tud maradni akkor, ha a támogatására nem lesz egy egyértelmű és hiteles amerikai elköteleződés?

Az európai félelmek arra késztették Ursula von der Leyent, az Európai Bizottság elnökét, hogy felvesse a védelmi kérdésekért felelős biztosi poszt létrehozásának gondolatát. A Covid-járvány idején a vakcinák gyors szétosztását felügyelték, rendkívüli segélyt nyújtottak az arra rászoruló kormányoknak, és 2022 februárja után jelentős költséggel járó és összetett programot indítottak az Oroszországtól való energiaellátási függőség felszámolására.

Az Európai Bizottság erősebb szerepet vállalhat a védelmi és iparpolitika terén, de ez a terv a tagországok ellenállásába fog ütközni, amelyek nem akarják feladni az ezen szakpolitikák feletti ellenőrzést. Az EU továbbra is nagymértékben függ az amerikai fegyverrendszerektől, az amerikai hírszerzéshez való hozzáféréstől, valamint attól, hogy Amerika a NATO-tagországok közötti interoperabilitás megteremtésének fő ereje.

Legalább néhány európai kormány szívesen választaná a Trumphoz való igazodást a többi EU-tagállammal való egyre szorosabb kapcsolatok helyett. Ha Trump veszít, akkor a politikai karrierjével együtt az izolacionistább és tranzakciós jellegű amerikai külpolitika irányába mutató törekvések is elhalnak? Vagy az amerikai választók új generációi megváltoztatták az amerikai közvélemény hozzáállását ahhoz a „globális vezető szerephez”, amelynek Amerika általi biztosításához egykor mind a demokraták, mind a republikánusok ragaszkodtak?

A NATO erődemonstrációját jelzi a román haditengerészet által szervezett nagyszabású nemzetközi hadgyakorlat, amely a Fekete-tengeren és a Duna torkolatvidékén zajlik 13 NATO-tagállam és partnerország részvételével. A Sea Shield 24 (Tengeri pajzs 24) fedőnevű, április 21-ig tartó közös műveletben több mint 2200 katona vesz részt, 27 folyami és tengeri hadihajóval, 17 repülőgéppel, valamint 91 szárazföldi katonai járművel. Tálas Péter, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Eötvös József Kutatóközpont John Lukacs Intézetének egyetemi docense szerint a hadgyakorlat Oroszország számára inkább figyelmeztetés, mint provokáció, és azt mutatja meg, milyen erős a NATO.

Tálas Péter elutasítja a harmadik világháborút vizionáló sajtóorgánumok állításait, hangsúlyozva, hogy a jelenlegi helyzet nem indokolja a világháború veszélyének felvetését. Az egyetemi docens szerint a NATO-tagállamok támogatása Ukrajna számára, még ha fegyverek és szakértelem formájában is, nem jelent közvetlen fegyveres konfliktust a NATO és Oroszország között, amíg nincs közvetlen harcérintkezés a felek között.

Ian Bremmer: politológus, az Eurasia Group geopolitikai kockázatelemző és tanácsadó cég, illetve a nemzetközi politikai kérdésekkel foglalkozó GZERO Media médiacég alapítója és elnöke. Az ENSZ mesterséges intelligenciával foglalkozó magas szintű tanácsadó testületének végrehajtó bizottságának tagja. Jelenleg a Columbia Egyetemen oktat, korábban a New York University professzora volt.