Peter Higgs halála
94 éves korában elhunyt Peter Ware Higgs, a brit tudomány egyik óriása, aki a Higgs-bozon részecske ötletével állt elő.
Peter Higgs az a tudós volt, aki elsőként vetette fel egy olyan szubatomi részecske létezését, amely minden más szubatomi részecskének a tehetetlenségét adja. A Higgs-bozonként ismertté vált részecskét hosszú évtizedek kutatásai után 2012-ben azonosították a CERN kutatóintézetben, amely Svájc és Franciaország határán helyezkedik el, a föld alatti Nagy Hadronütköztetőben (LHC). Higgs munkásságát 2013-ban fizikai Nobel-díjjal ismerték el, amit François Englert-rel közösen vehetett át.
Az edinburgh-i egyetem közleménye alapján a tudós április 8-án, hétfőn, rövid betegség után, békésen hunyt el edinburgh-i otthonában. A közlemény kiemelte, hogy Higgs „igazán tehetséges tudós volt, akinek látásmódja és képzelőereje gazdagította a minket körülvevő világról szerzett ismereteinket”. Emellett nagyszerű tanár és mentor volt, aki fiatal tudósok generációit inspirálta.
Peter Higgs világszerte ismert volt egy új részecske – az úgynevezett Higgs-bozon – létezésének előrejelzéséről, amelyről először 1964-ben publikált a Physics Letters című fizikai folyóiratban. Csaknem 50 évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy az isteninek is nevezett részecske létezését megerősítsék: a CERN nagy hadronütköztetőjében (LHC) végzett kísérletek 2012 júliusában végül megerősítették Higgs elméletét, amelyeket 2008-ban kezdtek el.
Peter Ware Higgs 1929-ben született az angliai Newcastle-ben, és itt is végezte tevékenységeit. Az Egyesült Királyság neves elméleti fizikusa lett az Edinburgh-i Egyetem emeritus professzora, aki élete végéig tiszteletbeli tanácsadó tanára volt az iskolának. Tudományos pályafutása során az Imperial College London, illetve a University College London egyetemeken is oktatott és kutatott, majd visszatért a skót főváros egyetemére és végül innen vonult nyugállományba 1996-ban. A brit tudományos akadémia szerepét betöltő Royal Society is rendes tagjai közé választotta, és több brit egyetem adományozott neki díszdoktori címet.
Peter Higgs más fizikusokkal közösen az 1960-as években kezdett dolgozni azon az elméleten, amely akkori várakozásaik szerint magyarázatot adna arra, hogy a világegyetem alkotórészeinek miért van tömegük.
Olyan részecske után kutattak, amely elképzelésük szerint egyetlen elmélet keretében megmagyarázná az erős és a gyenge kölcsönhatás, illetve az elektromágnesesség jelenségét. A CERN nagy hadronütköztetőjével végzett kísérletek csaknem öt évtizeddel később igazolták Peter Higgs és tudóstársai elméleti munkásságát.
Higgs eredeti elmélete szerint a részecskéknek a világegyetem kezdetekor, az ősrobbanás pillanatában még nem volt tömegük, de a másodperc mérhetetlenül kis törtrészével később, egy elméleti mezővel végbement kölcsönhatás révén – ez kapta a Higgs-mező nevet – tömeghez jutottak.
Sir Peter Mathieson professzor, az Edinburghi Egyetem rektora és alkancellárja kedd esti megemlékezésében úgy fogalmazott: Peter Higgs meglátásai és képzelőereje révén az egész környező világról alkotott tudáshalmaz gyarapodott, úttörő tevékenysége tudósok ezreire hatott ösztönzőerővel, munkásságának öröksége pedig nemzedékeken át nyújt majd ihletet még több tudósnak. Az Edinburgh-i Egyetemen tiszteletére létrehozott Higgs-központ is őrzi emlékét. A Svéd Királyi Tudományos Akadémia a Nobel-díj odaítélésekor kiemelte, hogy a világegyetem tudományos megértését megalapozó modell „egy különleges részecske, a Higgs-bozon részecske létezésén alapul", amely egy olyan láthatatlan mezőből származik, amely az egész teret kitölti.