A Voyager–1 űrszonda rejtélyes hibájának nyomában
A NASA mérnökei felfedezték, hogy mi áll a Voyager–1 űrszonda értelmetlen adatok küldése mögött, amelyek hónapok óta érkeznek a Földről 24 milliárd kilométerre süvítő járműtől.
A NASA kutatói márciusban már sikeresen kinyertek adatokat a Voyager–1 repülési adatokért felelős számítógépéből, amelynek elemzése során kiderült, hogy a számítógép memóriájának egy része meghibásodott. Ez okozza a rendellenes működést, ami miatt az űrszonda értelmezhetetlen információkat küldött a Földre.
Az űrügynökség közleménye alapján a repülési adatok számítógépe (FDS) felelős a tudományos és mérnöki adatok csomagolásáért, mielőtt azokat a telemetria-irányító rendszeren (TMU) és a rádióadón keresztül visszaküldenék a Földre. A probléma, amely 2022 végén jelentkezett először, a TMU és az FDS közötti kommunikáció zavarából eredt, de akkor átmenetileg sikerült megoldani a telemetriai adatok másik számítógépre történő átirányításával.
A NASA mérnökei március elején küldtek parancsot, amelynek hatására az FDS kiolvasta a teljes memóriáját, és ebből derült ki, hogy a memória 3 százaléka meghibásodott. A hiba oka lehet egy sérült csip, amelyet vagy egy energikus részecske találhatott el, vagy egyszerűen az évtizedek óta tartó kozmikus utazás okozta a meghibásodását.
A Voyager–1 javítása hónapokig is eltarthat, de a mérnökök reménykednek abban, hogy a hibás csip nélkül is helyreállíthatják az űrszonda rendes működését, így a Voyager–1 a jövőben ismét képes lesz adatokat küldeni.
A Voyager–1-et 1977-ben indították útnak, és az űrszonda a Jupiter és a Szaturnusz mellett haladt el, míg az ikerszondája, a Voyager–2 az Uránusz és a Neptunusz mellett repült el, hogy megkezdjék a csillagközi tér felfedezését. A Voyager–1 2012 augusztusában lépett ki elsőként a helioszférából, a Nap magnetoszférájából, amelyet a napszél tölt ki. A Voyager–2 jelenleg is rendeltetésszerűen működik.
A csillagászatban időközben más izgalmas fejlemények is történtek. A Science Alert szerint a Földtől 3000 fényévnyire egy ritka jelenség, egy nóvakitörés várható, amely idén februártól szeptemberig bármikor láthatóvá válhat az égbolton. A Corona Borealis csillagkép kettős csillagrendszere általában túl halvány ahhoz, hogy szabad szemmel megcsodálhassuk, de nagyjából 80 évente bekövetkező nukleáris robbanása olyan fényes lehet, hogy össze lehet téveszteni a Sarkcsillaggal. Az esemény után néhány napig még szabad szemmel is látható lesz, majd újra elsötétül hosszú évtizedekre. A jelenséget először John Birmingham ír polihisztor figyelt meg 1866-ban, majd 1946-ban ismét beszámoltak róla. A James Webb űrteleszkóp is nyomon követi majd a robbanást, így lenyűgöző fotókra lehet számítani.
Ami a Holdra való visszatérést illeti, a NASA Artemis V küldetésének űrhajósai három vállalat holdi terepjárójával (LTV) fognak „csapatni”. Az Intuitive Machines, a Lunar Outpost és a Venturi Astrolab cégek versengenek a lehetőségért, hogy saját holdjárművüket a Holdra küldjék. A következő lépésben várhatóan csak egyetlen győztest hirdetnek egy demonstrációs küldetésre, amelynek során az elkészült járművet a Holdra küldik teljesítmény- és biztonsági tesztek elvégzésére. Az LTV-t a 2030 elején induló Artemis V legénysége fogja használni. Az LTV-vel kapcsolatos összes munka potenciális megrendelési értéke eléri a 4,6 milliárd dollárt, és a kiválasztott cég az LTV-t kereskedelmi tevékenységekre is használhatja majd. A NASA az új holdautó terveit is bemutatta, amelyeket három különböző cég – az Astrolab, a Lunar Outpost és az Intuitive Machines – tervezett meg. A járművek képesek lesznek az önvezetésre is, így az asztronauták visszatérése után holdjáróként is üzemelhetnek. A holdautók elvárásai között szerepel, hogy elérjék a 15 kilométer/óra sebességet és egyetlen töltéssel akár 20 kilométert is megtegyenek. A NASA a tervek szerint 2030-ra állítja készenlétbe a járművet az Artemis-5 küldetés során történő Holdra szállításra.