A molekuláris biológia titkos társasága

Az összeesküvés-elméletek szerint a világ tele van titkos társaságokkal, amelyek tagjai különleges jelekkel ismerik fel egymást, mint például a szabadkőművesek vagy a rózsakeresztesek. Kevesen tudják azonban, hogy a molekuláris biológia kialakulásában is egy ilyen csoport, az RNS-Nyakkendő Klub játszott kulcsszerepet.

James Watson és Francis Crick 1953-ban publikálták a DNS szerkezetéről szóló forradalmi cikküket, amelyben már utalnak a genetikai információ másolásának lehetőségére, de a nukleinsavak és az élőlények közötti kapcsolatot még nem tudták megmagyarázni. A fehérjék és a nukleinsavak polimer vegyületek, de míg a nukleinsavak csak négyféle nukleotidból épülnek fel, addig a fehérjék húszféle aminosavból, amelyek a biológiai sokféleség alapját képezik.

A molekuláris biológia iránt nemcsak biológusok, hanem kémikusok és fizikusok is érdeklődtek, részben a tudományos kihívás, részben a Hirosima utáni katonai alkalmazások elkerülésének vágya miatt. George Gamow, aki számos tudományterületen tevékenykedett, és több kísérleti szökés után végül az Egyesült Államokban telepedett le, az RNS-Nyakkendő Klub egyik alapítója volt.

Az RNS-Nyakkendő Klub húsz kutatót hívott meg, köztük olyan neves személyeket, mint Watson, Crick, Erwin Chagraff, Melvin Calvin, Max Delbrück és Sidney Brenner, valamint fizikusokat, mint Teller Ede és Richard Feynman. A tagok egy-egy aminosav nevét és egyedi nyakkendőtűt kaptak, és a klub informális találkozói fontos szerepet játszottak az ötletelésben és a kutatási eredmények megosztásában.

A klub tagjai között felmerült az a gondolat, hogy az RNS lehet a közvetítő molekula a DNS-ben tárolt információ és a sejtplazmában történő fehérjeszintézis között. Ycas egy afrikai molylepke lárváinak nyálmirigyében végzett kutatásai azonban nem támasztották alá ezt az elméletet. Gamow egy saját hipotézisével állt elő, miszerint a nukleotidok kombinációi kapcsolódhatnak az aminosavakhoz, de ez az ötlet nem állta meg a helyét a gyakorlatban.

Sidney Brenner és Francis Crick az adaptermolekula elméletét dolgozták ki, amely szerint nukleotidhármasok kódolnak egy-egy aminosavat, és egy szállító RNS szállítja azokat. A fehérjeszintézis folyamatát végül Marshall Nirenberg és Har Gobind Khorana fedezték fel, akik nem voltak a klub tagjai, de a Nobel-díjat kaptak munkájukért. Az RNS-Nyakkendő Klub tagjai közül hatan kapták meg a Nobel-díjat, ami jól mutatja a csoport jelentőségét a molekuláris biológia fejlődésében.