A kézzel írás előnyei az agyi kapcsolatok és a memória szempontjából
A kézzel történő írás nem csupán egy régi módszer, hanem egy olyan tevékenység is, amely elősegítheti az agyi régiók közötti kapcsolatok erősödését, és javíthatja a tanulási folyamatokat és a memória működését. Egy friss kutatás rávilágított, hogy a kézzel való jegyzetelés pozitív hatással lehet az emlékezetre, különösen tesztek előtti felkészülés során.
A tudományos világban egyre több figyelmet kap a kézzel írás és a gépelés közötti különbség, különösen az agyi aktivitás és a tanulási folyamatok szempontjából. A Frontiers in Psychology szaklapban megjelent tanulmány szerint a kézzel írás során több agyi régió működik együtt, mint gépelés esetén, ami az emlékek kialakulásával összefüggő elektromos aktivitás mintázataiban is megfigyelhető.
A kutatást a trondheimi Norvég Tudományos és Technológiai Egyetem pszichológusai, Audrey van der Meer és Ruud van der Weel végezték, akik főiskolai hallgatók bevonásával tanulmányozták az emberi elme működését. A résztvevőknek szavakat mutattak a számítógép képernyőjén, amelyeket vagy be kellett gépelniük, vagy kézzel, digitális toll segítségével le kellett írniuk. E közben a viselt sapkákban lévő érzékelők rögzítették az agyuk elektromos aktivitását.
A tudósok az agyhullámok frekvenciáját vizsgálták, azaz azt, hogy másodpercenként hányszor ismétlődnek a hullámok, és keresték azokat az agyi régiókat, amelyek hullámai szinkronban voltak. A szinkronizáció azt jelzi, hogy az adott területek mennyire kapcsolódnak egymáshoz egy feladat elvégzése közben.
Az eredmények szerint a kézírás során fokozódott az agy külső és központi részei közötti kapcsolat, ami azt sugallja, hogy ezek az agyterületek kézírás közben olyan módon működnek együtt, amely gépelés során nem figyelhető meg.