Először a forrásokért pályázott, majd, amikor hosszú idő után elnyerték azt, kiderült, hogy a hosszú idő eltelte és az áremelkedések miatt az igényelt összeg nem lesz elég a bölcsőde megvalósulásához. Ez azonban nem rettenthette vissza az 1400 fős falut attól, hogy kezükbe vegyék a kisgyermekes családok sorsát és megépítsék a bölcsődét.
– mondta Molnár Róbert, a falu független polgármestere a Telexnek.
Szerinte a pénzbőség amúgy is csak elkényelmesíti az embert, mivel
A bölcsőde története hat évre nyúlik vissza. 2017-ben adott be az önkormányzat egy pályázatot az építésére, akkor a megigényelt 60 millió forint elég is lett volna a kivitelezéshez.
Hiába nyerték meg az összeget, később már nem fedezte volna a költségeket, így letettek a bölcsődeépítésről, és kénytelenek voltak visszaadni a 60 milliót is az államnak.
2020-ban egy Top Plus pályázaton már 150 millió forintért mentek, akkor már ennyibe került volna egy bölcsőde. „És akkor bejött a Covid, elszálltak az árak.”
Ezért egy 20 milliós kiegészítő támogatást is kértek, aminek révén az épület végül elkészült, de nem volt használható.
Ekkor még csak kevés eszköz volt benne, gyakorlatilag inkább csak maga az építmény volt meg. Ahhoz, hogy bölcsőde legyen, még jócskán bele kellett nyúlni a büdzsébe.
A helyi közösség összefogott azért, hogy használni is tudják az ingatlant.
A közmunkásokkal együtt tizenöt–húsz ember dolgozott érte naponta, a takarítás, berendezés, a bútorok összerakása és a gyepszőnyegezés mind az ő feladatuk volt.
Hegyes Mirjam, a közfoglalkoztatottak irányítója azt mesélte a Szegedernek, hogy „a közmunkásoknak gyakran túlórázniuk is kellett, de szívesen csinálták, mert várták, hogy kész legyen a bölcsőde”.
A helybéli férfiak részt vettek a mosdók, zuhanyzók felszerelésében és a mosógép bekötésében is, és a polgármester látványtervei alapján egy kismotoroknak szánt ringet is készítettek az udvarra.
"Megcsináltunk szinte mindent, amihez értettünk, hogy ne kelljen drága pénzért szakembert hívni."
– mondja az új bölcsődéről Gácsi Istvánné, aki a sötétítőfüggönyöket varrta az intézménybe. A falu nyugdíjas „varrónője” bár sosem tanulta a szakmát, szabad óráit azzal tölti, hogy az otthoni gépén dolgozik a falunak, korábban gondoskodott a falu zászlajáról, valamint a Covid-járvány alatt részt vett a maszkok készítésében is.
Az intézményben három ember jut tizenkét gyerekre.
Közülük is csak egynek van ideje a kicsikkel foglalkozni, mert valakinek takarítania is kell, az épület pedig hatalmas, emelete is van, ahol nagyrészt a bölcsőde mellett lévő óvodából hiányzó helyiségeket pótolják. Persze ott van még a mosogatás, az étkezés előkészítése és a kert karbantartása, amiről szintén gondoskodni kell.
Teljes figyelmet, odaszánást kívánnak ezek a gyerekek, a dajkának már nincs kapacitása arra, hogy füvet is nyírjon.
További alkalmazottakra azonban nincs pénze az önkormányzatnak, mivel 6–10 millió forint lenne két karbantartó bérköltsége éves szinten.
Így továbbra is a falu lakóira számítanak. Egy önkéntesprogramot is indítottak, amihez csatlakozva az emberek, mint Bölcsi Papik és Bölcsi Mamik, havi három órát dolgozhatnak az intézményben, ahogy azt a polgármester is teszi.
– mondja Molnár Róbert.
Fotók: Ocskó Ferenc / Szegeder / Telex