Továbbra sem ismert az elrabolt, túszként fogvatartottak száma, egyes becslések szerint eléri akár a száz főt is.

Az izraeli egészségügyi minisztérium szerint 2382 ember sebesült meg a háború kezdete óta, 22-en továbbra is kritikus állapotban vannak.

Ebből: 22 kritikus, 345 súlyos, 462 közepes, 1175 enyhe, 56 szorongásos és 209 még orvosi értékelés alatt áll

- áll a minisztérium közleményében.

A hadsereg becslései szerint szombaton 800-1000 terrorista lépett be Izrael területére. Úgy léptek be, hogy kihasználták a határvédelmi kerítés mintegy 80 rését, és 20 izraeli várost és 11 katonai bázist támadtak meg.

A terrorista támadásra válaszként az IDF (állami védelmi rendszer) ezidáig 1149 légicsapást mért Gázára, továbbá 6 folyamatban lévő terrorista tűzfészek felszámolása zajlik a gázai övezet közelében.

Az izraeli magyar közösség azonnal összefogott és egymást támogatja. Sokan közülük szeretnének hazajutni, többen abban reménykednek, hogy a háborúnak hamar vége lesz és az izraeli kormány megtorolja mindazt, amit jelen pillanatban el kell szenvedniük.

Grószman Hédi jelenleg is kint él családjával és gyermekükkel. Ő ápolónőként dolgozik, most ő meséli el nekünk a szürreális pillanatokat, melyben férje családtagjait nem találják, akik a gázai határmenti városban éltek és utolsó telefonbeszélgetés a családtagok között egyetlen mondattal ért véget:

Valami baj van!

Azóta semmit nem tudnak egymásról.

Mi folyamatosan látjuk, halljuk, ahogy a rakéták süvítenek, figyeljük a híreket. Azt azonban már most le kell szögezzem, sokkal több a halottunk, ahogyan azt eddig olvashattuk. Ez nem más, mint politika, amibe mi fogunk belehalni, ha csak el nem hagyjuk az otthonainkat.

Többen, akik megtehetik otthonról dolgoznak, de sem én sem a férjem nem tehetjük ezt meg. Mi Tel-Avivban élünk, itt napok óta légvédelmi szirénák zajában élünk és soha nem tudhatjuk, mikor csap be éppen egy rakéta az otthonunkba vagy a kórházba.

Orvosokat és nővéreket egyelőre nem vagy alig toboroznak a határ közelébe. Ugyan minek is, hiszen csak túszok vagy halottak lennének.
Nem hagy nyugodni a gondolat, hogy ott hagyjuk meghalni őket és semmit nem teszünk.

A terrortámadás pillanatában aki tudott, menekült. Tőlük tudjuk, hogy a Hamász terroristái a legnagyobb nyugalommal masíroztak be Izraelbe. Senki, mondom senki nem volt, aki megállítsa őket. Azt mondják,

olyan volt az egész, mintha várták volna őket.

Nem véletlen, hogy a

Hamász is azt mondja, kaptak elég segítséget ahhoz, hogy be tudjanak jutni.

Koncert a gázai övezettől alig pár kilométerre

Mennyire különös, hogy a támadás akkor történt, amikor szinte egy kőhajtásnyira a határtól a Negev-sivatag szélénél zenei fesztivált tartottak. 

A dél-izraeli Kibbutz Re'im közelében tartott szabadtéri rendezvény területén - a terroristák rémálomszerű támadásának színhelyén, eddig több mint 260 fiatal férfi és nő holttestét találták meg.

A new clip of drone video from the site of the overnight rave attacked by Palestinian fighters provides the fullest visual picture yet of what happened, showing scores of burned and shot up cars at the festival's entrance: https://t.co/hstMWy8Y1G pic.twitter.com/WUXwlNiCJN

— Evan Hill (@evanhill) October 9, 2023

Nem vagyok az összeesküvések híve, de olyan érzésem van, mintha direkt így szervezték volna az egészet.

Ezen a részen Gázát csak drótkerítés választja el tőlünk és ez sem volt őrizve. Nem kellett semmilyen erőfeszítés ahhoz, hogy áttörjék a kerítést és elmenjenek a koncert területére, ahol azonnal meggyilkoltak több, mint 200 embert.

Senki nem állította meg őket. A túszejtés ugyanígy zajlott. Mentek, túszul ejtették a nőket, gyerekeket, akik nem tetszett nekik, azokat szemrebbenés nélkül lemészárolták és anélkül, hogy feltartóztatta volna őket bárki is, szépen visszaautóztak Gázába.

Ezt tényleg meg lehet tenni velünk?

Barátnőm Bat Yam-ban él. Nem rég hívott, hogy alig 600 méterre tőlük rakétatámadás volt. Hát így élünk most. Félelemben, rettegésben.

Élelmiszer egyelőre még van a boltokban, de több helyről tudjuk, hogy elakadások várhatók itt is. Most a határmenti településekre kötszert, gyógyszert is küldünk, de azt is csak óvatosan, hiszen minden esély megvan arra, hogy ha elfogják a szállítmányt a Hamász embereit támogatjuk vele.

Most lesz a választás. Ki tudja kinek állt érdekében mindezt így megszervezni.

Mindenesetre amint tudunk megyünk el innen. Bár itt él a férjem, az ő családja, húsz éve élek én is kint, de a bizalmunk rengett meg ebben a rendszerben.

Valaki átengedte ezeket a terroristákat a határon. Valaki engedélyt adott arra, hogy több száz életet kiontson. 

És az fáj a legjobban, hogy senkitől nem kapunk segítséget. Nem csak mi, de senki nem. Olvasom néha a Magyarországon megjelenő híreket, de be kell valljam, elborzadok a kommenteken. Nagyon csalódtam a magyar testvéreimben, soha nem gondoltam volna, hogy ekkora gyűlölet van bennük.

Itt mi nem kérdezzük ki vagy, mi a származásod, ki az apád vagy az anyád. Ha baj van, ott vagyunk. Most is támogatjuk egymást, csoportot hoztunk létre a Facebook-on, a WhatsApp-on, hogy segíthessük, támogathassuk egymást.

Van, aki nem érte le a repülőgépet, ami kimentette volna a családját, van, aki a hozzátartozóját keresi és van, aki egyszerűen csak kétségbe van esve.
Az hiszem egyetlen szóval a hatalmas döbbenet uralkodott el mindannyiunkon.

Üres utcák, hangtalan emberek, egyik pillanatról a másikra meghalt az a béke, amiben mi hittünk.

Hiába védi a területet a Vaskupola, az sem ér jelen pillanatban semmit. Az lenne a feladata, hogy megakadályozza az Izrael területére érkező tüzérséi lövedékek és rakéták bejutását, ami most így, hogy hihetetlen sorozatban, öt perc alatt, akár kétszáz rakétát is lőnek felénk, esélytelen.