Németországban 1933. január 30-án lépett hivatalba az Adolf Hitler által vezetett jobboldali koalíciós kormány. A kabinet azonban csak relatív többséggel rendelkezett a parlamentben, és az abszolút hatalomra vágyó Führer elérte, hogy Paul Hindenburg államfő március 5-re új választásokat tűzzön ki.
A választási kampány közepén, 1933. február 27-én az esti órákban lángok csaptak fel a Reichstag épületében, amely rövid idő alatt teljesen kiégett, a vizsgálat során több helyen gyújtogatásra utaló jeleket találtak. A helyszínen egy Marinus van der Lubbe nevű, zavartan viselkedő, félmeztelen és kormos holland fiatalembert vettek őrizetbe, aki – minden bizonnyal a rendőrök hathatós közbenjárására – beismerte a gyújtogatást.
A kiégett Reichstaghoz siető és kommunista államcsínyt emlegető Hitler azonnal kijelentette:
Másnap, február 28-án a nép és az állam védelméről szóló szükségrendelet érvénytelenítette a weimari alkotmányban biztosított demokratikus szabadságjogokat, és felszámolta a tartományok autonómiáját. A nap folyamán az előre mozgósított rendőrség és a nácik segéderői, az SS és az SA 4200 embert vettek őrizetbe, köztük volt a kommunista párt teljes parlamenti frakciója.
A Goebbels vezette propagandagépezet antiszemita kampányba is kezdett, mivel egy szerteágazó judeo-bolsevista összeesküvést akartak a háttérben láttatni. A március 5-i választáson a nácik a voksok 44 százalékát kapták, és egy kisebb nacionalista párt támogatásával megszerezték az áhított abszolút többséget. Alig több mint két héttel később keresztülvitték az úgynevezett felhatalmazási törvényt, amely négy évre diktátori hatalommal ruházta fel Hitlert. A megválasztott 81 kommunista képviselő be sem ülhetett a parlamenti padsorokba, ahol csak a szociáldemokraták tiltakozhattak a kormány lépései ellen pártjuk júliusi betiltásáig.
A nácik a Reichstag felgyújtása kapcsán kirakatpert terveztek, amely igazolta volna a kommunista összeesküvést és a megválasztásuk óta tett elnyomó lépéseket. A vádlottak padján Van der Lubbe mellett ott ült a vele állítólag kapcsolatban álló Ernst Torgler, a kommunista párt korábbi parlamenti frakcióvezetője és három bolgár kommunista vezető: Georgi Dimitrov, Blagoj Popov és Vaszil Tanev. A németországi perrel egy időben Londonban nemzetközi összefogással nagy feltűnést keltő ellenpert tartottak, amelyen a német eljárásban figyelembe nem vett bizonyítékok alapján azt igyekeztek bizonyítani, hogy a gyújtogatást a náci vezetés szervezte. A meghallgatások anyaga az úgynevezett Barna Könyvben jelent meg, amelynek sok példányát Németországba is becsempészték.
A németországi per hatalmas sajtónyilvánosság közepette kezdődött meg 1933. szeptember 21-én Lipcsében, a Birodalmi Legfelsőbb Bíróság épületében. A tárgyalás során a fővádlott, a saját védelmét ellátó Georgi Dimitrov nemcsak minden vádat cáfolt, de erkölcsileg is bírái fölé kerekedett. Híres beszédében leleplezte a náci provokációt, a tárgyalás csúcspontján keresztkérdéseivel ellentmondásokba keverte és nevetségessé tette a tanúk padján pöffeszkedő birodalmi belügyminiszter Göringet és az egész procedúrát.
A per november 13-tól Berlinben folytatódott, ahol helyszíni szemle próbálta igazolni, hogy Van der Lubbe viszonylag rövid idő, szűk 20 perc alatt a számára ismeretlen épületben egyszerre több helyen tudott tüzet gyújtani. A december 23-i ítélethirdetéskor Torglert, Dimitrovot és társait bizonyítékok híján felmentették, a bolgár vezetőket 1934 februárjában kiengedték Moszkvába. A tárgyalás során végig begyógyszerezett szerencsétlen hollandust viszont a bíróság halálra ítélte, és 1934. január 10-én lefejezték. Ügyét a későbbi évtizedekben többször újratárgyalták, de csak 75 év múltán, 2008 januárjában rehabilitálták. Bár továbbra is vannak olyan történészek, akik szerint valóban van der Lubbe volt az elkövető, és Hitler pusztán felhasználta céljaira a számára szerencsés időpontban bekövetkezett eseményt, azért a legtöbben azon az állásponton vannak, hogy a nácik maguk okozták a tüzet, hogy ürügyet teremtsenek a leszámolásra politikai ellenfeleikkel, és indokot tudjanak felmutatni a totalitárius rendszer bevezetésének szükségességére.
Az, hogy még mindig vitatkoznak a dolgon, jól mutatja, hogy koránt sem zárult le teljesen a történelemnek ez a csúfos korszaka. Mintha csak az évfordulóra vártak volna, most indítottak nagyszabású rendőri műveletet Németországban az egyik hírhedt szélsőjobboldali szervezet feloszlatására. A berlini szövetségi belügyminisztérium azt közölte, hogy a hatóságok egyszerre tíz tartományban, 28 helyszínen kezdtek házkutatást a Hammerskins Deutschland nevű szkinhedszövetség helyiségeiben.
A razziát amerikai hatóságokkal együtt készítették elő, a munka több mint egy éve kezdődött. A német szervezet ugyanis az Egyesült Államokban 1988-ban alapított Hammerskins Nation nevű hálózat alága, amely egész Európában kiemelkedő szerepet tölt be a szélsőjobboldali szubkultúrában.
– indokolta a szervezet elleni fellépést a berlini belügyi tárca vezetője, aki azt reméli, hogy a Hammerskins betiltásával véget vethetnek a nemzetközileg aktív neonáci egyesület embertelen tevékenységének Németországban. Nancy Faeser hangsúlyozta, hogy továbbra is a szélsőjobboldal fenyegeti leginkább a demokráciát hazájában.
Fotó: aboutholocaust.org
