Jezsuita iskolában tanult, s már fiatal korában írói pályára készült. Mikor ezt édesanyja tudtára adta, ő azt mondta neki: „Drágám, apád mérnök. Egy felelősségteljes ember, tiszta rálátással a világra. Tudod te, tulajdonképpen mit jelent írónak lenni?” Kutatásai után Coelho az alábbi következtetésre jutott: az írók „mindig szemüvegesek és soha nem fésülködnek” és „küldetésük van és saját generációjuk soha nem értheti meg őket”.
Coelho magába fordulása és ellenállása, hogy saját útját járhassa, arra késztette szüleit, hogy elmegyógyintézetbe vigyék fiukat, akit háromszori szökési kísérlet után 20 éves korában engedtek ki. Coelho később azt nyilatkozta:
Fiatalkori lázadásából kifolyólag hippi lett. Eleinte dalszövegeket írt, majd újságíróként dolgozott. 25 éves korától kezdve tanulmányozta a mágiát és az okkultizmust. Gyalog megtette a 830 kilométeres zarándokutat Santiago de Compostelába. Ennek emlékére írta meg az Egy mágus naplója című regényét, amely nagy sikert aratott Brazíliában. 1999 márciusában a világ legtöbbet olvasott írójának minősítették a francia Lyre magazin alapján.
Az 1979-es iszlám forradalom óta ő az első nem-muszlim vallású ember, akit meghívtak Iránba egy vallási eszmecserére. 2002-től a brazil írói akadémia tagja. Művei mintegy 140 országban, 56 nyelven, több mint 45 millió példányban fogytak el. 2014 augusztusában már több mint 22 millió rajongója van a Facebookon.
Regényeiben jelen van a vallás, a misztika, a szerelem, a nehéz döntések, a kétségbeesett érzelmek és a tragikus emberi sorsok ábrázolása. „Könyvei döntő hatással voltak emberek millióinak életére” (The New York Times)
Magyarországon az Athenaeum Kiadó adja ki a könyveit, az eladási statisztikák szerint ő számít Magyarországon az elmúlt 15 év legnépszerűbb külföldi szerzőjének.
2005-ben a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál keretében vehette át a Budapest Nagydíjat.
Coelho napjaink legnépszerűbb írói közé tartozik, amit jórészt mondanivalójával és gördülékeny stílusával ért el. Előszeretettel ír spirituális utazásokról, gyakran boncolgatja az emberi lelket, megpróbálja elemezni, miként juthat el az egyén a boldogsághoz. Teszi mindezt úgy, hogy a gyakran sablonos mondatpaneleket vallásos-misztikus témával tölti fel. A vallásban és miszticizmusban nem ragaszkodik egy irányzathoz, hanem a vallási pluralizmust, vallási szinkretizmust követi: felhasznál elemeket a kereszténységből, az iszlámból, a buddhizmusból, a taoizmusból, de gyakran merít a természetvallásokból is.
Utóbbi műveiben előszeretettel merít a családi témákból, élethűen ábrázolja a házasságtörés metodikáját.