72 éves korában elhunyt Dr. Kovács Gábor, a Hortobágy madárvilágának ismerője és védelmezője, aki több ezer fotóban mutatta be a puszta növény – és állatvilág szépségét, mely nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a Hortobágyi Nemzeti Park a Világörökség része lehessen.

A Hortobágyi Nemzeti Park munkatársai saját gondolatával búcsúznak tőle:

Megtudjuk-e egyszer, hogy a Hortobágynak mekkora lelke van? Most még csak valamennyit érzünk belőle: némelyik pusztáján erősebben, máshol halkabban visszhangzik bennünk. A Kunkápolnás vízivilágában nagyon intenzíven sugallja valami: itt ezer évek óta nagy természeti erők működnek. Ehhez képest az én itt töltött negyven esztendőcském csupán a felszínét simogatta meg, nyomot nem hagyott rajta, mert azt a terület hagyta bennem.

Tudományos munkássága, a természet értékeinek bemutatása, ornitológiai kutatásai a világ minden pontjára eljutottak és mind a mai napig pótolhatatlan információkkal segítik a természetvédelemmel foglalkozók tevékenységeit. Közel hatszáz madártani publikációja jelent meg hazai és külföldi szaklapokban, valamint megannyi kutatásban és szakkönyvek megírásában is részt vett.

A természetfotózást is művészi rangra emelte, így a betűk és szavak mellett képekkel hozta közelebb a folyton nyüzsgő világ számára a puszta csendességét. Fényképei nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a Hortobágyi Nemzeti Park elnyerte a Világörökség címet 1999. november 30-án.

A természet védelméért végzett munkája elismeréseként „Emberi környezetért” díjjal, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület a Chernel István emlékplakettel, az Agrárminisztérium pedig Pro Natura emlékplakettel és Pro Natura díjjal tüntette ki. 

Fotó: Hortobágyi Nemzeti Park