F.H.: Ellentmondásos hírek jelentek meg az idei balatoni-szezonnal kapcsolatban, a szállodák foglaltságát tekintve. Te hogyan látod ezt a kérdést, milyen, a kérdéshez kapcsolódó problémákkal találkozol?
K.G.: A szezon szó, ugyebár, eredetileg évszakot jelent és a Balatoni Körrel már tíz éve a négy évszakos Balatont képviseljük. Szerencsére sikerült már a turisztikában túljutni azon az előítéleten, ami a médiában sokszor még mindig makacsul tartja magát, miszerint a Balaton=nyár, pedig már hosszú ideje meghaladja a nyáron kívüli vendégéjszakák száma a nyárit. A nyári tömegturizmus és az ezt kiszolgáló hekkes bódé-büfék kádárkori modellje ugyanúgy zsákutca volt, mint Pesten a coviddal bedőlt fapados bulinegyed-turizmus. Most az élelmiszer infláció és a gazdasági helyzet tesz pontot egy sok éves folyamatra, amiben csak a minőségibb szolgáltatásoknak van jövője, a retró-tömegturizmusnak annyi. Mert egyre többen se a Balatonra, se máshova nem tudnak már nyaralni menni, akik a tömegbázisát képezték. Nem csak a szállodák foglaltságáról beszélünk, hiszen az egyéb vendéglátóipari egységeket is érinti a kérdés.
F.H.: Elégedettek a vendéglátósok és a szállodások?
K.G.: Azért azt látni kellene, hogy a nyaralótömegekről a minőségi négy évszakos turizmusra átállás nem tud csupán piaci alapon kiépülni, még akkor sem, ha egyre több kiváló szállás és vendéglátóhely van a Balatonnál, mert ehhez az alapvető infrastruktúrát is át kell alakítani, hogy a kádárkorban tömegturizmusra kiépített strandoktól eljussunk a jó európai sztenderdek alapját képező korzók Riviéra modelljéig.
Ez, akárhogy nézzük, csak állami erőforrásokból épülhetne ki egy alapjaiban más Balaton stratégia mentén, hogy tucatnyi olyan korzó épüljön ki a tó körül, mint amilyen most a Tagore sétány.
F.H.: A Balaton vízminősége állandó téma. A balatoni vízeresztés azonnali leállítását kérte levélben a belügyminisztertől az önkormányzatokat tömörítő Balatoni Szövetség elnöksége és érintett települései nevében a szervezet elnöke. Miért fontos a vízeresztés leállítása?
K.G.: A vízszintre ráfeszülés a médiában, sajnos, tipikusan mutatja, hogyan fedik el az álproblémák a valódiakat, mert a Balaton vízminőségét ökológiailag leginkább fenntartó nádasoknak ROSSZ a magas vízszint, ami a nyaralóturizmus egyik fő követelése. Ez még egy nyomós, strukturális ok lehet, hogy szépen elengedjük azt, hogy a nyárról és pláne a pancsiról szóljon a balatoni turizmus.
Minden mást kéne priorizálni ehelyett, sőt akár ezzel szemben. A gasztroturizmust, aktív turizmust (pl. bringázást, túrázást), kulturális programokat. Bármit, ami nem a napolaj tömeges vízbe mosásáról szól, ami súlyosan terheli egy sekély vizű tó ökológiai rendszerét.
Itt jegyzem meg, hogy fürdeni máshogy is lehetne, a tóra vigyázva, de erről sosem hallani sehol. Még egy ilyen témájú kampány sem volt a sok zöldítő pályázat közt. Pedig sürgető prioritás lenne.
F.H.: Hogyan állnak a Balaton körüli luxusingatlan-beépítések, maradt még szabadstrand a Balaton körül?
K.G.: A szabadstrand jelszó eleve mutatja, hogy akik ezt követelik, a balatoni turizmus infrastruktúrájának fő problémáját eleve nem értik és urbanisztikailag elképesztően naivul kezelik ezt szinte minden alkalommal, mikor szóba kerül. A szabadstrand ugyanis nem pótolja a kulturált korzót. Eleve hamis alternatívákban gondolkozva sose lehet valódi megoldást találni. Nem szabadstrandok kellenek a Balatonra, hanem kulturált korzók, melyeknek harmadlagos funkciója, hogy akár fürdeni is lehet egyes részeiken. Nizzában sem elsősorban azért korzóznak a parton, hogy fürcsipancsizzanak, bár ezt amúgy bárki szabadon megteheti. Kétszáz éve minden vízparton ezt a sikeres Riviéra modellt követték, jobban működőt a Balatonnál sem tudnánk kitalálni.
Sokan azt hiszik, hogy valami mennyei manna, amiből meg lehet élni egész évben, de ez sokkal inkább a fejlődés fő akadálya az utóbbi két évtizedben. Az átállás nem mehet nehézségek és áldozatok nélkül, de szükséges. Minden alkalommal elmondom a döntő urbanisztikai evidenciát, de valahogy nem megy át se a médiában, se döntéshozói szinten, se sehol:
nem az a legnagyobb tragédia, hogy rohamtempóban építik be a tópartot, hanem az, hogy nem egy átgondolt Riviéra-modell megvalósítása mindez és nem kulturált korzók épülnek a hekkes-retrós strandocskák helyett.
A part elbirtoklásával járó beépítéseknél még az is jobb lenne, ha a félvad nádasos-sásos balatoni környezetet tartanánk meg, annál is inkább, mert ez a természeti környezet a turizmusban is példátlan mértékben értékelődik fel manapság. Ráadásul a konkurens tengerpartokon vagy nagy európai tópartokon nincs hasonló, ami jól kommunikálva versenyelőny is lehetne mint jövő-perpsektívát jelentő fenntarthatóbb turisztikai-modell. A partot ibizásító és lebetonozó spanyol tömegturizmus-modellje már hazájában is zsákutcának bizonyult és itt eleve nincs is meg hozzá szinte semmi, hogy tényleg működjön és ne csak groteszk karikatúra legyen, mint az erőltetett toszkánázás és Provence másolás.
F.H: Balaton-mentőcsomagot mutatott be a Demokratikus Kolaíció, erről mi a véleményed?
K.G.: Az ellenzéki Balaton kampányok, sajnos, ugyanúgy eszközként használják a Balatont pártpolitikai célokra és tipikusan úgy hirdetnek Balaton programot, hogy ők se kérdezik meg a balatoniakat, mégis szerintük mi lenne jobb. A Balaton elsősorban a Balatoné legyen és ne úgy legyen "mindenkié", hogy mindenki csak a saját céljaira használja és amortizálja, miközben jellemzően egy pillanatig se gondol senki arra: magának a Balatonnak mégis mi lenne a jobb?
Fotó: wikipedia, toretro.blog