A nyári szünet megannyi családnál nem azt jelenti, hogy elérkezett a megérdemelt pihenés időszaka. Sokkal inkább jelent éhezést, kilátástalanságot, éhezésből eredő gyomorfájdalmakat és kilátástalan beletörődést.
Ez csak a mélyszegénység jellemzője lenne? Sajnos nem és egyre inkább nem.
A gazdasági válság berobbanása az élet minden szegmensében mélyenszántó lenyomatot képezett. A vállalkozások bedőlése, munkahelyek elvesztése az elsődleges pánikhelyzet, melyre családok ezrei nem voltak felkészülve. A megemelkedett rezsi, élelmiszer és gyógyszerárak, az alapvető szükségletek kielégítése a családokon túl a jótékonysági szervezeteket és alapítványokat is megterheli.
Balázs – Fülöp Emy az I do it 4 You Foundation alapítvánnyal nem csak hazánkban, de nemzetközi szinten is karitatív tevékenységet végez. Jártak már Afrikában, Indiában, de folyamatos segítséget nyújtanak a rászorulóknak Romániában és Magyarországon is.
Hazai viszonylatban napi szinten érkeznek hozzájuk segítségkérő levelek, melyekben családok vázolják elkeserítő helyzetüket. Ebből pedig megfigyelhető, hogy az elmúlt egy évben egyre inkább begyűrűződni látszó válság az idei nyáron mindennél nagyobb terhet ró a nehéz körülmények között élő családokra.
Az alapítvány vezetőjének meglátása az, hogy ma már megszűnni látszanak a régiószintű szegénység tünetei, hiszen mennyiségét tekintve ugyanúgy kapnak levelet Budapestről, mint Borsodból.
Szegénység határok nélkül
A gyermekek eddig a közétkeztetés ideje alatt biztonságban voltak. Legalább az óvodákban, iskolákban étkezhettek, szociális rászorultsági alapon akár ingyenesen is. Most azonban, ahogy beköszöntött a nyár, ez megszűnt. Nem egy óvodai igazgatónőt ismerünk, aki hajnalban azért kel fel, hogy szendvicseket készítsen azon gyermekek számára, ahol az utolsó étkezés az előző napi uzsonna volt. Ezek a gyermekek otthon nem vacsoráznak és nem tudják kivárni az időrend szerinti óvodai étkezést. Épp ezért már korán reggel bemennek az óvodába és reggeli előtt is ehetnek.
Ha nincs buszjegy, nincs ingyen étel sem
Bár minden önkormányzatnak biztosítania kell a szünidő alatt is az egyszeri meleg étkezést a hátrányos helyzetű gyermekek számára, ez számtalan kérdést felvet. Tekintettel arra, hogy a napi egyszeri meleg étel biztosítása általában egy központi helyen történik a településen belül, oda el kell jutni. Ha valakinek ételre nem telik, nagy az esélye annak, hogy buszjegyre és bérletre sem lesz elegendő pénze. Így ebből a körből valószínű, hogy kiesnek azok a gyermekek, ahol erre nincs lehetőség.
A benzin nem lesz olcsóbb az önkormányzatoknak sem
Évekkel ezelőtt az önkormányzatoknak lehetőségük volt, hogy az előzetes igényt felmérve saját hatáskörben, autóval szállítsák ki az ételt a rászoruló gyermekek számára, ez azonban a csökkentett büdzsé miatt már egyre kevesebb helyen lehetséges.
Tekintettel arra, hogy az ingyenes étkezésben csak a közintézményben regisztrált gyermekek vehetnek részt, így ebből a körből kiesik a három év alatti, bölcsődébe nem járó gyermek. Mint ismeretes, a bölcsődék száma egyre kevesebb, oda bekerülni pedig sok esetben a lehetetlennel határos. Így, ha hozzá is jutnak a családok az ingyenes, napi egyszeri meleg ételhez, az sosem lesz egy teljes adag, hiszen a három év alatti gyermeket is abból etetik.
Hol a határ a határtalan szegénység idején?
Balázs – Fülöp Emy tapasztalatai szerint a szegénység és ezzel együtt a gyermekéhezés már ott is felüti a fejét, ahol a szülők dolgoznak, fizetést kapnak.
A legnagyobb bajban jelen pillanatban az állással rendelkezők közül, a gyermekeit egyedül nevelő szülők vannak, aki dolgoznak, szintén fizetést kapnak és albérletben élnek, úgy, mint a fent említett családmodell. Ez esetben egy kereset kiesik, hiszen nagy általánosságban elmondható, hogy a gyermektartásdíj szinte semmire nem elegendő, ha érkezik egyáltalán. Itt nem csak azt figyelhetjük meg, hogy a gyermekek elhelyezése nehezített a munkaidő alatt, de számtalan esetben találtunk 8-10 óra időtartamra magára hagyott gyermeket is. Volt közöttük olyan is, aki alig múlt hatéves. Gondatlanság? A törvény szerint igen, a valóságban azonban ez nem más, mint gondoskodás a veszélyeztetett zónában. Hiszen az anya vagy dolgozik vagy otthon marad. Nem mindig opció a nagyszülő, a rokon vagy a szomszéd, aki vigyáz erre az időtartamra a gyermekünkre.
Mind a két esetben megfigyelhető azonban a betevőért való ádáz küzdelem, hiszen a ruhán, cipőn talán lehet spórolni. Az alapítványok, egyesületek, családsegítő központok raktárai szinte dugig vannak ezekkel. Az élelmiszer hiánya azonban kifejezetten nagy gondot tud okozni.
Valós statisztikát pedig sehol nem találunk, hiszen percről percre súlyosbodik a válság.
Vizes kenyér cukorral és kolbász nélküli paprikás krumpli
Ez most a menü számtalan olyan családnál, ahol munka van, az érte kapott fizetés azonban nem elegendő semmire. Megnőtt az ingyen konyhák látogatottsága is, egyre többen veszik igénybe a meleg ételt olyan családok, ahol ez hatalmas segítséget jelent.
A gyermekek egészsége mindennél fontosabb?
Az élethez való jog paradigmája azonnal felsejlik és zárszóként nélkülözhetetlenül megjelenik. Élet, mely étel, azaz egészséges étel nélkül elképzelhetetlen. Ma Magyarországon a hét évnél fiatalabb gyermekek 47%-a él a szegénységi küszöb alatt a KSH adatai alapján. Joguk lenne, csak a kenyér hiányzik.
Az Age of Hope, Remény Kora Gyermekvédelmi Alapítvány vezetője, Tóth Ákos minden eddiginél súlyosabbnak látja a helyzetet. Elmondása szerint soha nem volt még ennyire nehéz és elkeserítő a helyzet, mint manapság.
Tapasztalata szerint sokáig a Covid időszaka volt a legmélyebb és legfájdalmasabb a valóban mélyszegénységben élő gyermekek számára. Akkor már voltak olyan falvak, ahonnan eltűntek a kutyák, a macskák, a dögkutakat pedig uzsorások védték. Mert enni kell és ha más nincs, az élet szentségének nevében mindent ettek, ami mozgott és azt is, ami már nem.
Az, hogy ennek milyen egészségügyi következményei voltak, talán sosem derül ki, az azonban biztos, hogy ebben a pillanatban is megannyi gyermek fekszik a kórházakban gyomorsav marta panaszokkal, bélbetegségekkel és persze a kóros soványság tüneteivel.
Tóth Ákos elmondta, hogy a mélyszegénységben élő gyermekek táboroztatásakor is rendszeresen megfigyelhető, hogy a rengeteg sportfoglalkozásnak köszönhetően a jobban táplált gyermekek fogynak, szálkásodnak, az alultápláltak azonban hízni kezdenek. Mert számukra már az is rengeteg mennyiség, amit ott kapnak, a minőségről már ne is beszéljünk.
Mennyiség és minőség a szegregációban
Tóth Ákos szerint megyeszintű különbségtétel létezik a megyék között. Mindaddig, amíg Pesten a közétkeztetés tápanyagdús és viszonylag elegendő a gyermekek számára, addig a távolabbi falvakban ez ennek a mennyiségnek a töredéke. A gyermekek napi szinten tartására sem elegendő.
A gyermekvédelmi hálózatban sem sokkal jobb a helyzet, ám ez a katasztrófa országos szinten jellemző. Pár napja emelték az ott élő gyermekek napi fejadag összegét, ami eddig 650 forint volt. Ebből az összegből kellett kihozni a gyermekek napi élelmezését naponta. El lehet képzelni, hogy egy kamasz gyermek mennyit éhezik ezekben az intézményekben, melyek, ha csak a nevét nézzük: gyermekvédelmi, máris hatalmas hazaugság.
Megoldás pedig nem létezik. Skandallumok vannak, paragrafusok, törvények és hangzatos elgondolások léteznek, hogyan kellene, lehetne megoldani a gyermekek éhezését hazánkban, de jelen pillanatban annyira összetett és fájdalmasan kusza a megoldási kulcs, hogy mindenki falakba ütközik.
Fotó: Bike Maffia