A szilvásváradi Szalajka-völgy országszerte népszerű és megunhatatlan színfoltja Hevesnek, hiszen az odalátogatók néhány kilométeren belül szinte mindent megkapnak, amire egy családi - vagy akár romantikus - kirándulás során vágyakozni lehet.

Nincs más dolguk, mint parkolás után a Lipicai Lovasközpont előtt bekanyarodni, majd menni, menni egyenesen előre a sétaúton, miközben

lépteik zaját diszkréten elnyomja a mellettük futó Szalajka- patak csobogása.

Eleinte persze elárasztják majd az embert a turistákat tárt karokkal váró éttermek, butikok és kirakodók kísértésekkel. Aki tele hassal szeretne továbbhaladni, már itt kényeztetheti ínyét

a legendás szilvásváradi pisztránggal,

amely talán egy-két órával tányérra kerülése előtt még a vízben lubickolt. Apróbb ajándéktárgyak vásárlására is itt adódik leginkább lehetőség, bár elég mélyen a pénztárcánkba kell nyúlni, ha szuvenírrel szeretnénk szolgálni az otthoniaknak.

Hamarosan aztán a nyugalomra vágyó kiránduló kikeveredik a „vásározók” dzsungeléből, bár előtte még próbára teheti magát egy kalandparkban. Aki azonban nem ilyesfajta izgalmakra vágyik, nyugodtan haladjon csak előre az árnyékos fák alatt.

A madárcsicsergés, vízcsobogás, s az üdítő zöld látványa

önmagában is varázslatos élmény, ám ezeken túl is akadnak jócskán ingerek.

Útba esik például az Erdei múzeum, s megcsodálhatjuk egy kisebb vadaskert dámszarvasait is, „akik” - ha épp nincs túl melegük -, szívesen elmajszolnak némi répát vagy almát a látogatók kezéből. Ha induláskor kihagytuk a pisztrángevést, ezt több halsütödének köszönhetően is pótolhatjuk sétánk során.

Gyönyörködhetünk a már-már

szürreálisan szép Alsó-tó vízén tükröződő hegyek látványában,

hogy végül megérkezzünk a nevezetes

Fátyol-vízeséshez.

Bár a Szalajka-völgynek ez a legismertebb pontja, itt sem érdemes megállni. Ha a felső réten való rövid pihenés után ismét lábra kapunk, hamarosan a smaragd színben ragyogó Felső-tó előtt üldögélhetünk, hogy végül összeszedjük minden erőnket, s felkaptassunk

az 560 méter magasan fekvő Istállós-kői (hétköznapibb nevén ősember) barlanghoz.

A háromszög alakú bejáraton belépve aztán eltűnődhetünk, milyen halvány kis körvonalak vagyunk az emberiség történelmének tükrében - a kevésbé filozofikus látogatók pedig kiváló fotókat készíthetnek a kilátásról.  

A levegő tisztaságától, s a mászástól ekkorra garantáltan ismét megéhezik az is, aki korábban már evett. A lustábbak pedig választhatják visszafelé a kisvasút alternatíváját, hogy a fák között robogva búcsúzzanak el a Szalajka-völgy méltóságteljes és sejtelmes árnyékaitól.

Fotó forrása: Mezei Anna