- teszik fel a zsidó közösség évezredek óta ezt a kérdést azon az estén, amikor beköszönt a zsidó húsvét. Ez a széder este, amit éppen a tegnapi napon tartottak, és amelyről a frisshirek.hu-n is beszámoltunk. Abban az írásban is kiemeltük, hogy Jézus utolsó vacsorája is egy széder este volt, amelyet a saját közelgő halála miatt új tartalommal töltött meg.
Jézus ugyanis éppen azokban a napokban vállalta a kereszthalált, amikor népe, a zsidóság nagy zarándokünnepét, a peszach-ot ülte. A híres Mel Gibson-féle Passió című filmben - amely egyébként nem igyekezett Jézus zsidóságát kidomborítani, sőt éppen ellentétes vádakat kapott az alkotás, amelyeket a rendezője antiszemitának minősített megnyilvánulásával is megerősített - emiatt az időbeli egybeesés miatt kérdezi Jézus elfogatásakor álmából látomásszerűen felriadva Mária, az ő anyja, Mária Magdolnát, hogy
- amely héberül a fent idézett mondat, "miben különbözik ez az este minden más estétől".
A történészek és teológusok körében azonban van vita azzal kapcsolatban, hogy pontosan mely napokra eshettek a zsidó ünnep napjai Jézus halála idején. Amiatt hogy a nagycsütörtököt a széder estével megfeleltessék, a Jézus halálát egyesek már az ünnep beállta utánra teszik. Ez azonban számos pontban ellentmond a történteknek és az evangéliumi leírásoknak, ezért többen - köztük a nemrég elhunyt XVI. Benedek pápa is - úgy véli, hogy
- olvasható a négy evangélium közül egyedül Lukácsnál ez a megindító kijelentés Jézustól, aki a lecsupaszított, sokszor művi egyházi ábrázolásokkal ellentétben nem volt mentes az érzelmektől és a szenvedélyektől, amelyről az evangéliumok sorai is tanúskodnak.
- akkor mosta meg Jézus tanítványai lábát, amely gesztust az egyház a szolgáló szeretet példaképeként tart számon,
- akkor jelentette be, hogy Júdás elárulja, Péter pedig megtagadja, amelyet az egyház azért is tartott fontosnak megvallani, mondván Jézus belelát a lelkekbe,
- számos ígéretet és útmutatást is adott már búcsúzva tanítványainak, amelyet János evangéliumában a főpapi imaként tartanak számon, hiszen Jézust nemcsak megváltóként, hanem egyetlen igaz főpapként is értelmezi a kereszténység.
Most a kenyeret vette kezébe, hálát adott, megtörte és odanyújtotta nekik ezekkel a szavakkal: „Ez az én testem, amelyet értetek adok. Ezt tegyétek az én emlékezetemre.” Ugyanígy a vacsora végén fogta a kelyhet is, és azt mondta: „Ez a kehely az új szövetség az én véremben, amelyet értetek kiontanak
- Szent Lukács evangéliumából ezek a sorok azok, amelyek aztán meghatározták a születő kereszténység legalapvetőbb ünnepét a misét, és azt, ahogy Mesterükre emlékeztek és emlékeznek mind a mai napig szerte a világban.
A kiemelt kép forrása: Wikipédia, rajta Pascal Dagnan-Bouveret Utolsó vacsora című festménye látható 1896-ból.