Kissé rébuszosan hangzik ez a bejelentés? Átfordítom "magyarra": ma este kezdődik a zsidó húsvét. A zsidóság ugyanis a Teremtés könyvéből eredeztetett vallási hagyomány szerint estétől estéig számítja a napokat, így minden nap valójában este kezdődik el. A furcsa szó a "niszán" pedig a nap- és a holdnaptárat ötvöző zsidó naptár szerinti áprilisnak feleltethető meg.
Azért ünnepelünk mi, a keresztény világban egyáltalán húsvétot, mert megelőzte azt a zsidó húsvét. Történelmileg is egymást követő eseményt mesél el a két ünnep:
- A zsidó húsvét, a peszah a zsidóság Mózes vezetésével Egyiptomból való szabadulásáról emlékezik meg.
- A keresztény húsvét pedig a názáreti Jézus a zsidó húsvéti ünnep alkalmával vállalt kereszthaláláról és feltámadásáról.
Utóbbiak az előbbi eseményt is belelátják Jézus tettébe, mert a keresztény értelmezés szerint ahogy Mózes kivezette a szolgaságból a zsidóságot száraz lábbal a Vörös-tengert ketté választva, úgy vezeti ki Jézus az emberiséget a bűn szolgaságából a halálon át az örök életre.
Kezdve attól, hogy a zsidó húsvét 8 napos időszakában az előírás szerint nem hogy fogyasztani nem szabad semmilyen kelesztett, kovászolt vagy élesztővel kezelt kenyérfélét, de még csak tartani otthon sem! Befejezve addig, hogy a történet szerint a zsidóságnak, egészen pontosan Mózesnek az Örökkévaló az égő csipkebokorban nyilatkoztatta ki magát a maga teljességében, amikor azt mondta:
A legizgalmasabb és leglátványosabb része a több mint egy hetes ünnepnek az első esti különleges vacsora: a széder este. A széder héberül rendet jelent, amely egyben utal is arra, hogy különleges és pontosan szabályozott rendje van annak, ahogy a mai vacsorát a zsidóság elkölti már évezredek óta.
A szédert vagy népes családi körben vagy egy-egy zsinagóga közössége közösen tartják meg, ahol pontról-pontra elmesélik évről évre az egyiptomi szabadulás történetét, miközben meghatározott ételeket esznek és isznak, alátámasztva az ízlelőbimbókkal is az eseményeket.
Annak a szokásnak az eredetét - hogy a zsidóság ezekben a napokban nem eszik kovászos és élesztett kenyérfélét - is az egyiptomi kivonulás történetéből vezeti le a hagyomány, mondván annyira sietve kellett távozniuk Egyiptomból, hogy nem volt idő megkeleszteni a kenyeret. Ez öröklődött át a kereszténységben, egészen pontosan a katolikus egyházban is abban, hogy az Eucharisztia alapját képező élelmiszert, amely a hitünk szerint Jézus teste, nem kovászolt kenyérféléből készítjük el, hanem ostyaként. A keleti keresztények azonban elhagyták ezt a hagyományt, és kovászos kenyérből készítik el az Oltáriszentséget, miként a protestáns testvéreink sem ügyelnek már az Úr vacsorakor a kovász és az élesztő mellőzésére.
A pászka utal is arra, hogy ez az étel a zsidóságból terjedt el, hiszen a zsidó húsvét héber nevére a peszah-ból származik. A peszah elkerülést jelent, amely kifejezés a hagyomány szerint arra utal, hogy az egyiptomi tízcsapás alkalmával a tizedik, az első szülött elvesztése elkerülte azokat a házakat, ahol bárány vérével kenték be az ajtófélfát, majd az állatot elfogyasztották a széder estén. A keresztények ebből a szimbolikából emelték át az Isten báránya elnevezést, amit Jézusra vonatkoztattak. A történészek fejtegetése szerint a jelenlegi elfogadott álláspont - amelyet a nemrég elhunyt XVI. Benedek is vallott A Názáreti Jézus című triológiájában - éppen azokban az órákban lehelte ki a lelkét a Názáreti Jézus a kereszten, amikor az ünnepi szokásrend szerint leölték a bárányt a vacsorához.
A kiemelt kép forrása: pxhere.com