A space.com űrkutatással foglalkozó újság beszámolója szerint a Csang-o-5 (vagyis Holdistennő-5) nevű kínai holdszonda által még 2020 decemberében gyűjtött kőzetminták elemzése mutatta mutatta, írja szemléjében a hang.hu, hogy ezekben az üveggyöngyökben víz van elraktározódva, ami azt jelenti, hogy akár 270 milliárd tonna víz is rendelkezésre állhat a holdfelszín közelében későbbi Hold-missziók legénységei számára.

A Holdon (vagy akár a Marson) víz található

Mindez annyiban már nem új, hogy a NASA korábbi űrszondái már az 1990-es években bebizonyították, hogy a Hold állandó sötétségben lévő sarki krátereinek alján vízjég található, majd a később a Holdról hozott kőztetmintákat elemezték, ekkor kimutatták a hidrogén jelenlétét is. 2019-ben pedig figyeltek meg „pattogó” vízmolekulákat a NASA Lunar Reconnaissance Orbiter (LRO) segítségével. De még így sem tisztázott a Hold vízkészlete, hogy ciklikus változásai sem teljesen érthetőek. 

A napszél-tevékenység a Hold vízciklusának alapja

A napszél mai napig hidrogén atomok egész sorát „csapja” a Hold felszínének, melyek a holdkőzetben található oxigénnel egyesülve vízmolekulát képeznek, majd utána elpárolognak a Nap melegítő hatása miatt. Ezek után a Hold-éjjel idején nagyobb mennyiségben jelennek meg a felszínen újra, mint ahogy azt a napszél-tevékenység alapján várni lehetett volna.

A Hold felszínének vízutánpótlását az üveggyöngyök biztosítják

Most azonban a kínai tudósok vizsgálata bebizonyította, hogy a Hold felszínének vízutánpótlását ezek az üveggyöngyök biztosítják, ezek engedik ki magukból a Hold-éjjel idején a magukban elraktározott vizet. A korábbi kutatásokkal ellentétben egy-egy ilyen üveggyöngyben sokkal több víz van elraktározva (egészen pontosan a holdkőzetben 12 méteres mélységig nagyjából 270 milliárd tonna), illetve, hogy ez az elraktározott vízkészlet viszonylag könnyen felszabadítható lehet, akár ívóvízként, akár a hidrogént és az oxigént elválasztva a hidrogén rakéta-hajtóanyagként, az oxigén pedig belélegezhető levegőként.

A kutatás eredményéről a Nature lapcsaládhoz tartozó Nature Geoscience folyóiratban számoltak be a tudósok március 27-én.

Fotó: pixabay.com