A Mérce írása szerint a 67 éves nő még 2013-ban kötött határozott idejű lakáshasználati szerződést az önkormányzattal, amit aztán utóbbi 2016-ban felmondott kisösszegű díjhátralék miatt, majd 2018-ban bírósági úton is intézkedett a lakás kiürítéséről. Kovács Zsuzsa hátraléka 300 ezer forint közüzemi tartozás volt, amit a segítségére siető civilszervezetek egyösszegben kifizettek volna az önkormányzatnak, de hiába.
Romló egészségügyi állapota miatt a nő nem tudta elhagyni a lakást, ezért kilakoltatták, hiába tettek meg civilek minden tőlük telhetőt, hogy ezt megakadályozzák. Az idős nő előbb a Dózsa György úti szállóban kapott helyet, majd mielőtt a Fővárosi Önkormányzat segítségével újra lakhatáshoz juthatott volna, a Szabolcs utcai kórházba került, ahonnan már nem jutott ki.
"Zsuzsa nem volt A Város Mindenkié aktivistája. Nem sokkal azelőtt fordult hozzánk segítségért, hogy az V. kerületi önkormányzat kilakoltatta őt az otthonából. Miután az Utcajogász Egyesület segítségével minden jogi lehetőséget kimerítettünk, élőlánccal igyekeztük megakadályozni, hogy elveszítse a lakhatását. Ugyan a kilakoltatást nem sikerült megakadályozni, segítőink továbbra is dolgoztak azon, hogy Zsuzsának újra otthona, lakhatása vagy legalább rendes szállása lehessen. Bizalommal fordult hozzánk, és mi egészen haláláig törődtünk vele és az ügyével. Ez a szövetség jogosít fel arra, hogy megírjuk a nekrológját, és az AVM közösségével együtt búcsúzzunk tőle"
- írja nekrológjában a Város Mindenkiért csoport.
- hangsúlyozzák.
"Zsuzsa elvesztése újra rámutatott arra, hogy egyéni jó cselekedetekkel, segítő munkával nem lehet érdemben változtatni a fennálló társadalmi-politikai rend kárvallottjainak helyzetén, ha a hatalmon lévők részéről hiányzik az egyenes igyekezet. Nem egyszerűen arról van szó, hogy Zsuzsa esetében ez az igyekezet elmaradt – itt már az is sokat számított volna, ha az önkormányzat kevésbé igyekezik azon, hogy hajléktalanná tegye őt"
- búcsúznak megtörten, de mégis céltudatosan.