Bakács Tibor: „Magyar vagyok és keresztény – Orbán mindkettőt elvette”

Elpusztult az olvasó, írni pedig csak akkor érdemes, ha azt valaki érti is

- „Tudom, hogy Brüsszel, Soros és a dollár baloldal miatt ennyire nehéz az életem, pedig a magyar gazdaság száguld. De keresek alkalmi és állandó munkát Budapesten. Amihez értek: pipere takarítás, sitt takarítás, tudok betonozni, szobát festeni, kertészkedni, üveg tisztításban profi vagyok, értek a kutyákhoz és szeretnek, gyerekeket vagy felnőtteket tanítani irodalomra, történelemre, esztétikára,, tudok rádiózni, pofázni és szerkeszteni,, tudok írni cikket, négerként írni szakdolgozatot, diplomát, doktorit, filmismeretem Magyarországon a legalaposabb, de szívesen beletanulok bármibe, talán csak a bérgyilkosság, amire nem vágyom. Reménykedem...puszi” – írtad néhány napja az oldaladon. Miért nem írsz amúgy rendes újságíróhoz illően?

- Általában minden ilyen elhatározás mögött egy döntés van, amit megelőz egy hosszú gondolkozási feladat, megkérdezek sokat is, mert megalapozott döntést kell hozni. Sajnos azt kell mondanom, hogy elpusztult az olvasó. Írni pedig csak akkor érdemes, ha azt valaki elolvassa és érti is. Sok okból megváltozott a megértés, ami persze az internet szétterjedésével is összefügg. A net például nem ismeri az iróniát. A Facebook például olyan témakörökben tilt le, ami döbbenet. Hogy értsd: most például a Wallhalla-mítoszról értekeztem, ez bántotta a Facebook-ot. Korábban pedig a vandálok kapcsán, amikor arról írtam, hogy végigpusztították Rómát és amikor megtalálták az utolsó császárt, az éppen csirkéket etetett és ezt látva annyit mondtak csak egymásnak ,hogy á..., hagyjuk. Érted, akkor van vége a világnak, amikor már megölni sem akarod az ellenséged.

- Legyünk őszinték, nemigen szoktad kendőzni vagy finomkodni a gondolataidat.  

- Tény: rendkívül sértő tud lenni a stílusom, a mondataim, esküdt ellensége vagyok a politikailag korrekt „píszí”-nek. Aki meg akarja mondani, hogy hogyan beszéljek vagy írjak, az nem az én testvérem. Márpedig sajnos most a világban ez áll nyerésre. Ilyenkor az a legjobb magatartás, ha abbahagyod az írást.

- Könnyen ment?

- Nagyon nehéz, főleg, ha sokáig ebben éltél. De képzeld, meg lehet csinálni. Azóta 5-6 órákat sakkozom. Privátba írogatok, költők kérnek meg, hogy javítsam a versesköteteiket, diplomákat korrigálok, ilyenek még vannak.

Élet a szalámilopás után

- Mikor hoztad meg ezt a döntést?

- A médiából kilépni sokkal gyorsabban ment, mint hogy nem írok. A kettő nem azonos. Az előző gyors és egyértelmű döntés volt. A szalámilopás után...

- Erről szándékosan nem akartam beszéli, hiszen annyi bőrt lehúztak már rólad ezzel a témával, olyan olcsó lenne ezen lovagolni megint. 

- Pedig ez nagyon fontos. A szalámilopás, amit 2011-ben elkövettem azért volt nagyon fontos, mert ha ez nincs, akkor nem történik meg a változás. Erre mondtam, amivel a Bochkort halálra sértettem, hogy különben olyan lettem volna, mint ő. Dübörgött a Megasztár, mindenki szeretett, mindenki hitt nekem és képzeld mindezt én is elhittem. Van olyan, ha sokat mondják, hogy szép és okos vagy, akkor azt elhiszed. Pedig nem vagyok sem szép, sem okos, de sajnos az ego olyan, hogy jól esik, ha dicsérnek. Később rájöttem, hogy ez nem igazi szeretet. S nem könnyű, ráadásul a mai napig vissza akarnak húzni a médiába. Ellent kell állnom, ami azért nem könnyű, mert sokkal több pénzt keresnék. De lassan kezdik elfogadni, hogy ez egy végleges döntés. Írni meg inkább írok a Fradiról egy cikket az ingyenes Budakeszi Hírmondóba, mint a ferencvárosi önkormányzat lapjába.

- Pedig ez utóbbit legendás narancsos bajtársad, főszerkesztőd, barátod vezeti nem kis s némileg kétes viharok közepette, de folytasd, erről később kérdeznélek.

- Sajnos nem hiszek az olvasóban. Biztos van, de azt tapasztaltam, hogy a humorom elvesztette a jelentőségét, márpedig nekem az irónia volt az erősségem. Márpedig ha ezt nem értik, egyrészt félreértenek, másrészről nem mosolyognak.

- Mindez önigazolás vagy tudatos döntés részedről?

- Vagy mind a kettő.

Ironikus, amikor a hajdani punk kispolgár lesz, de nem meri vállalni

- Ennek talán lenne egy pandantja is, mivel egyre több a lehetőség az internetnek is köszönhetően, akkor simán elférnél te is valahol.

- Minden változik és amikor minden változik, Emlékszem, hogy a teológián menyit verték a fejembe és most már elhiszem és értem, hogy mennyire fontos az „egy”. Olyan világban élünk, ahol a mennyiség például a lájkolások száma az érték. Akit sokat lájkolnak, az biztosan jó. Azt meg nem könnyű elfogadni, hogy szűk körben, 30-50 emberre gyakorolsz hatást, amikor a Megasztárban kétmillióra. De lehet, hogy a temérdekkel szemben az „egy” fogalma, ugyanolyan értékű, amit rengeteget vert a fejembe a teológiatanárom. Mindezt megérteni s főként elfogadni azért egy kínszenvedés. A ma divatos megfogalmazás szerinti influenszer persze beszív, még ha Puzsér le is influenszerezett, amiért meg voltam sértődve, de sajnos van-volt igazsága. A stílusom cizelláltságával pedig nem törődöm, ez sem kortünet ma.

- De hát a Magyar Narancs pont erről szólt, hogy egy addig nálunk ismeretlen, fésületlen, nyers nyelvet vágott a képmutatás arcba.

- Tudom.

- Márpedig a régi kollégáid közül többen is megtalálták a helyüket mára az egzisztenciális fősodorban Vágvölgyitől, Bojár Iván Andráson át Para-Kovácsig. Ők nem nyújtanak segítő kezet?

- Vagesz (Vágvölgyi András – a Magyar Narancs alapító-főszerkesztője) próbált, Para régebben némileg, de vele már másfél éve nem beszélek, több mint ironikus, amikor a hajdani punk vérnősző kispolgár lesz. De nem meri vállalni. Viszont hiába vagyok Narancs-alapító, inkább a Tilos Rádió a soha be nem gyógyuló seb.

Magas labda voltam, levertek

- Erről mit lehet tudni annak, aki nem ismeri a történetet?

- A valódi háttér nem publikus. Maradjunk annyiban, hogy még ment a Megasztár, történt a szalámilopási ügy s visszaéltek a lopásos bűncselekmény bizonyítási anyagával. S minderre sajnos okot is adott egy rosszul elsült tilosos mondatom, az orbáni gépezet beindult s kellett egy könnyen levadászható és meghurcolható „libsi”. Az akkori Lánchíd Rádió pedig erre a vadászatra kiváló terep volt. Teológiailag is érdekes, amikor az egy bűnből egy egész bűnhalmaz kerekedik. Én meg magas labda voltam.

- Mi volt az indok a vadászatra? Már meg ne haragudj, de pont te voltál erre a legnagyobb vad?

- Nevetséges, de igen. Ez egy kis ország. S hogy mennyire abszurd ez az egész banda, azt jól mutatja, hogy akit felhasználtak a rám terhelő bűnügyi iratok kicsempészéséhez, az kapott egy évet. Később bepereltük a Tesco-t, ahol a szalámiügy történt, mert kiszivárogtatta az iratokat, ezt meg is nyertük. Az illegálisan megszerzett iratokat folyamatosan közlő Lánchíd Rádiót is lehetett volna, bár nem akartam kollégákat támadni, viszont az ügyvédem azt kérte, hadd menjen be a rádióhoz, beszél velük. Az ottani ügyvédeknek annyit mondott, hogy hatszázezer. Ötszáz – válaszolták. Azonnal ki is fizették zsebbe. Mindez annyira bosszantotta Simicskát, hogy levették ötszázezerre, hogy azonnal beindult a gépezet és a Tilosból is kiraktak. A legviccesebb magyarázat az volt, hogy bár 25 éve csinálod az adót, de hirtelen közlik, hogy nem azonosak a nézeteink.

- Valami konkrét ok gondolom mégis kellett, hogy a Tilosból el kelljen jönnöd?

- Az volt a helyzet, hogy egy műsorban felmerült, hogy Orbán Viktor antiszemita. Én erre azt mondtam, nem hiszem, hogy antiszemita lenne, mert egy kisebbséghez tartozik, cigány.

- Azért ez elég erős bele az éterbe.

- Az hagyján, de úgy kellett megoldani a kirúgásomat, hogy erről az apropóról ne legyen szó, mert elterjed. Ez is jelzi, hogy Rogán, Habony nagyon jók abban, amit csinálnak. Ez egy nagyon sötét történet, de semmiképpen nem akarok a Tilosra rúgni. Majd ha befejezi áldatlan állapotát, akkor visszatérek rá. Mindezt úgy lehetett túlélni, hogy döntést kellett hoznom, megszűnt az értelmiségi tudatom, döntöttem, hogy nem vagyok többé újságíró és mindennek tényleg vége.

Aki azt mondja, amit gondol, az halálosan veszélyes

- S jött a kétkezi munka, a munkásszállások takarítása, a belső emigráció. Visszatérnék a fel nem tett kérdésre: volt kollégáid, barátaid, akik kiváló állásokban találják meg feledni a hajdani lázadást, nem nyújtottak kezet? Miért lépett el mellőled a bajtársi kollegialitás? Egy vég szalámi azért erre kevés magyarázat. A beatnemzedék nagy alakja, William Burroughs lelőtte a feleségét, mégis ikon lett s maradt.

- Ezen eddig nem gondolkoztam, de igazad van. Lehet, hogy nem hittek bennem igazán. Szerintem én nem is illettem igazán a Narancsba, mint egy osztrák-magyar nemesi származású goj, aki ráadásul hívő. Emlékszem, hogy álltunk a Lendvai utcai Fidesz-székházban s röhögve kérdezték a többiek, hogy tényleg hiszel Istenben Baki? Pironkodva válaszoltam, hogy igen, valahogy fogadjátok el. A másik, hogy a Narancson belül nagyon súlyos dolgok történtek, Vágvölgyi nem sűrűn volt jelen, elkezdték szétszedni a Narancsot, engem is támadtak, mint főszerkesztő-helyettest és amikor felvetettem, hogy miért nem véd meg, az volt a válasz, hogy védd meg magad. Később ezért bocsánatot kért. Az van, hogy aki azt mondja, amit gondol, az halálosan veszélyes. Én nem távolodtam el tőlük, de nem nagyon kerestek, én meg nem nagyon erőltetem. El kell fogadni, hogy vannak szar korok.

- Nekünk mintha csak ez jutna.

- Ezt mondom! Ezt kell elfogadnod, hogy te ebben fogsz élni. A kádári rendszer elfogadhatatlan volt a számomra, a mai nagyon hasonlít rá, rájöttem, hogy ezt ismerem. Lehet ebben bizonyos szinten élni, de máshol biztos jobb. Egy Firenzében szívesebben lennék polgár.

„Az a bajom Orbánnal, hogy mindent elvett tőlem”

- A mára elfeledett hajdani Fidesszel szoros kapcsolatban volt a Magyar Narancs egy rövid ideig. Orbánt feltehetően te is ismerted személyesen. Mi a véleményed róla most a régi idők tükrében? Végül is lehetnél mára te Orbán, ő meg te.

- Jaja, ez vicces, lehetnék, persze nem. Egyrészről s ez nagyon zavar, dokkal okosabbnak tartom, mint tartják a politikai ellenfelei. Ez azért is probléma, mert ha az ellenfeledet lenézed, akkor nem tudod legyőzni. A hatalom megőrzésében persze sokan segítik, olyan intellektusok, mint Rogán, Habony. Persze, ha lenne igazságszolgáltatás, akkor nem Orbánt kellene a legsúlyosabban ítélni, hanem Habonyt és Rogánt. Ahogy történt ez Himmlernél s ezt nagyon komolyan gondolom, mert ők rontották meg az egész népet. Többen is mondják, hogy Orbán mindig ilyen volt. Nekem csak egy olyan emlékem van, ami elgondolkoztató, amikor el akartuk adni neki a Magyar Narancs nevet és kitaláltuk, mivel 12-en voltunk alapítók, hogy odaadjuk 12 millióért. Persze a Vagesz mindig lapot kért 19-re s mondta, hogy húszmillió. Erre azt mondta az Orbán, hogy „nem”. S itt vége is lett a beszélgetésnek. Máig ilyen. Tragikus alakja lesz a történelemnek, de ennek érdekes módon mégis hosszú íve van. A tragikus alakok nem buknak és nem pusztulnak el hamar, lásd Sztálint, Hitlert. A legnagyobb problémám vele az, hogy mindent elvett tőlem. Elvette a kereszténységet, elvette a magyarságtudatot.  Persze nehéz a helyzet, mert ha például a Gyurcsánnyal beszélek, előfordult egy-két alkalommal, ő meg annyira idióta, hogy nem értette meg, hogy vannak határon túli magyarok. A fiaim például azok, nekem tehát nem fikció a határon túl menni, nem egy buborék. Ilyenkor kicsit kétségbe vagyok esve, hogy ez az ember akarja legyőzni azt, aki visszaél a határon túli magyarok helyzetével. Tudod milyen egyszerűen csinálják? Adtak 90 milliárdot a Vajdaságnak. Soha nem kaptak ennyit. És mindent megvásároltak és nagyon olcsón. A NER egy nagyon gonosz rendszer, de azért nem Orbán Viktor benne az Antikrisztus, mert Putyin az, bár elhiszem, hogy Orbán a trójai falova. De nem jó Júdásnak lenni. Az is elképesztő, hogy meg tudta valósítani, hogy nemzetközi tényező lett. Gondold el: egy felcsúti parasztgyerek felküzdi magát oda, hogy a világ róla vitatkozik.

Orbán zseniálisan bevezette a politikai kommunikációba a hülyeséget

-Irgalmatlan melót tett bele, hogy vezér legyen a sötét oldalon.

- Egyetértek! Orbánnak ez az élete, a mindene. S itt kellene kezdeni az ellenfeleinek, hogy először óriási munkát kellene befektetni. Kellene vele szemben egy Lech Wałęsa, de nincs ilyen. Orbán zseniálisan bevezette a politikai kommunikációba a hülyeséget. S ezzel nem tud mit kezdeni sem az értelmiségünk, sem Freund Tamás, az MTA elnöke, csak hogy mondjak egy régi barátot.  

- Sem Európa.

-Európa sem. Ez a Németh Szilárd, Kósa Lajos egy zseniális vonal. Amikor ők megszólalnak, minden elveszíti a lényegét, a jelentését és valamilyen olyan irányba kezd tolódni, ahol csak a hülyék nagy tömegét kell bekapcsolni. Ezt nagyon jól csinálják.

- Ez egyre inkább az ország felét jelenti.

- Ez így van. Az én kereszténységemnek, a nemzeti tudatomnak semmi köze ezekhez. A Jóisten nem fog bosszút állni, de az biztos, hogy erőket szembe fog állítani vele. Amint az is egy szép pillanat volt, amikor II. János Pál és Lech Wałęsa összetalálkozott, és összeomlott a szocialista rendszer. A történelem során meg-meglehet bukni. Itt van például Zelenszkij – ki gondolta volna a színészről, hogy szembeszáll Putyinnal. Korábban például Danton beszédéről nem láthattunk videót, most meg mindenről van kép. S amit Zelenszkij az amerikai kongresszus előtt elmondott, az nagyon erős. Azt kell mondanom, hogy Orbán beírta magát a történelembe, csak az a kérdés, milyen színű tintával. Már nagyon szeretném látni azt a személyt, aki innen eltávolítja, csak az a gond, hogy minimálisan Orbán képességeivel kell rendelkeznie. El tudom képzelni az ellenfelét, csak olyan erkölcsi nagyságnak kell lennie, akinek most nem látom a nyomát.

„Szerettem megírni mások diplomáját”

- Említetted a sajátos munkahirdetésedben a filmeket is, ezek atavisztikus szeretetét. Ebbe az irányba nem próbáltál meg mozogni?

- Itt a lakásban tartok néhány fiatalnak vetítéseket gyöngyvászonra, és próbálom átadni azt, hogy hogyan kell látni. Ez jó érzés. Olyan viszont már nem lesz, mint évtizedekkel ezelőtt, amikor megnyitottam egy fotókiállítást Peter Sorel munkáiból. Ő standfotósként is dolgozott az amerikai filmek forgatásán, például a Szelíd motorosokén, erről van is egy eredeti fotóm a falon. Mit ad Isten, a megnyitó után odajött egy lány, hogy ismeri a palit és tudja a telefonszámát. Naná, hogy felhívtam. Elmondtam, ki vagyok, miért keresem, és nagy arccal szellemeskedtem, hogy másnap hatkor várom a Kálvin téri presszóban, megmutatnám a kiállítást. Elhordott mindennek, hogy mekkora hülye vagyok, hát ott áll a vonal túlsó végén Los Angelesben, mit akarok. Baszki, másnap ott volt a Kálvin téren a megbeszélt időben. A beszélgetésünk után fogta magát, vett egy repülőjegyet, és eljött. De jártak nálam a gójmotorosok is, valami beszólásért meg akartak verni s még ha nem is gondolják komolyan, de elképzelhető, milyen, amikor felvonulnak. Bejöttek a lakásba, körülnéztek és azt mondták, „figyelj Baki, nem tudtuk hogy ilyen az életed”, és elmentek.        

- Térjünk hát vissza hozzád. Az állatok sétáltatása, a nyugdíjasokkal való felszínes beszélgetés elég? Az álláshirdetésedből melyiket csinálnád tényleg örömmel, ha hirtelen adódna rá lehetőség?

- Nagyon szerettem négerként bedolgozni a diplomamunkákba, a doktorikban nagyon jó voltam és nem is drága. Egy probléma volt általában az átadásoknál, amit jeleztem némileg ironikusan, hogy az anyagismeret sajnos nálam marad, de kifizetik és örülnek. Nagyon jó vagyok még az üvegpucolásban, minden szennyeződést le tudok hozni az üvegről, akár milliomosok villájáról, akár templomablakról van szó. A kutyákat még nagyon szeretem és ők is engem. Alkalmanként 20-25 kutyára vigyázok egyszerre. Egy hülye kutyából három hónap alatt normálisat lehet csinálni, ellenétben az emberekkel.

A sakk lett a hobbi, a nők az örök fájdalom

- Az unatkozó budakeszi gazdagok beadják a kutyájukat, hogy faragjál belőlük embert?

- Megesik ez is. Sokszor egyébként nem a kutyával, hanem a gazdával van a gond, és ez vetül a kutyára. Amikor megjön a gazda és a kutya az ölembe ül, az rossz hír, mert nem akar hazamenni, de nem ez a jellemző.

- Mindezek mellett mi lett, ha van hobbid?  

- A sakk és a filmek. Néha könyörgök is Istenhez, hogy nehogy megunjam a filmeket, mert akkor mi lesz velem. Volt idő, amikor kvázi hivatásszerűen is, de évi kétezer filmet megnéztem, egyszer összeszámoltuk. Még a szarokat is nézem, el is terjedt Budakeszin, és kérdezik rendszeresen, hogy mit érdemes megnézni akár a kábelszolgáltatóktól is.

- Két záró kérdésemből az egyik roppant frappáns: az előző életedből mi az, ami máig hiányzik?   

- Az írás. Sajnos hiába hoztam meg az ezzel kapcsolatos döntésemet, a hiánya fájdalma marad. Nagyon jó érzés volt úgy írni cikkeket, hogy magam sem tudtam, mi lesz a vége. Az íráson keresztül valami magasabbhoz, szellemihez, akár a nemzethez kapcsolódni, az nem volt rossz. Eszembe jut esetenként a pénz, amiből volt sok, ez néha hiányzik. Sokat utaztam régen, ma már nem. Meg nem vagyok kövér. Ki lehet jönni ebből, de könnyebb az élet sok pénzzel. Ilyenkor arra gondolok, hogy a Jóisten ki akar szúrni velem, mint Teréz anyával, aki mindig meg akart halni már negyvenéves korától. Nyolcvanhét éves korában eltörte valamijét és arra gondolt, hogy na végre, most meghal. Aztán még élt még tíz évig. Tőle származik az egyik kedvenc mondatom is. Azt mondta Krisztushoz beszélve, hogy „ne csodálkozz, hogy ennyien utálnak, hisz mit teszel még azokkal is, akik szeretnek téged...?” Nagyon igaza van.

- Záró záró kérdésem: mi az, amit megkérdeznél magadtól, de nem szívesen válaszolnád meg még magadnak sem?

- Hm, ezen most kicsit gondolkoznom kell. Talán az zavar a legjobban, hogy mindig szerelmes lettem. Vélhetnénk, hogy ha az ember többször szerelmes, akkor tapasztalati alapon le tud vonni következtetéseket, hogy elkerülje a csalódást, a fájdalmat. Nem mondható, hogy a szerelmeim tartalma rossz lett volna, hiszen születtek a gyerekeim. De azt szoktam mondani, hogy én férfitól nem, csak a nőktől félek. Rájöttem, hogy nem értem őket, örök titkok. Ráadásul többször voltam úgy szerelmes, mint a francia mondás tartja, hogy lecsapott a villám, ránézek és kész. Holott később nem értem, hogyan is történhetett, miért volt szükséges. Egy barátom azt mondja, s osztom magam, hogy az is kegyelem, hogy még mindig áll a faszom.