Nagykanizsa MJV Önkormányzata elismerő oklevelét vehette át Kunics Zsuzsanna történész-muzeológus, a Thúry György Múzeum munkatársa, Schmidt Judit, a Halis István Városi Könyvtár segédkönyvtárosa, valamint Tóth István „Csonti”, a Móricz Zsigmond Művelődési Ház 1 és a Zalagyöngye Művészeti Műhely vezetője.
Balogh László, polgármester többek között így fogalmazott közösségi média posztjában a jeles nappal kapcsolatban:
"A kultúra a karakterünk, az arcvonásunk és a bántásunk, a nyelvünk és a történetünk. Az együvé tartozásunk, mely számunkra, 1000 éves magyaroknak a nyelvében él és dolgozik, abban formálódik, mert az őrzi hitünket és bánatunkat, furfangos szó csavarainkat, őrzi szókincsünket, mellyel kifejezzük magunkat a világnak, egymásnak és önmagunknak.
Abban beszélünk és gondolkodunk, szólunk és dalolunk, általa van artikulált hangunk, mely olykor szelíd, olykor pedig hangos és lázadó, és olykor gyalázkodó.
Ennek, e gazdagságnak, otthon-lakozásnak és megszólalásnak a foglalata a Himnusz, a mi szent énekünk, Istenhez szóló dalunk, imádságunk. Benne vagyunk egyek, melyben megfér a magyar és a sváb, a horvát és a cigány, székely és a román, vallásos és vallástalan, kicsi és a nagy. Mind megfér a magyar ég alatt, a Himnusz egybefűző strófái alatt.
A magyar kultúra mi vagyunk együtt, minden rezdülésünk; őseink nevelő szava, gondoskodó mondata, Madách és Petőfi 200 éves álma, Cseh Tamás gitározása, a káromkodás büszke vállalása, a mindent megmagyarázás magyarsága.
Figyelmünket azért kell a saját kultúránkra szegeznünk, hogy tudatosítsuk: dalaink, táncaink, nyelvünk és világlátásunk, intézményeink és kultúraközvetítő közösségeink nélkül nem létezhet. És akkor nem létezhet magyar identitás sem.
Akkor nincs közös hang, mely felér az égre, nincs közös nyelv, mely összefűz, nincs közös érték, mely itt teremtődött, és akkor nincs közös érdekképviselet sem, mert eltűnik mindaz, mi közös" - írta.
Fotó: Balogh László Facebook-oldala