Korábban már többször is írtunk arról, hogy a hatalmasra növekedett infláció, az elhibázott gazdasági kormányzás miatt komoly terheket ró az önkormányzatokra a válság. Mert válság van, ezzel szembe kell nézni. Napról – napra többet fizetünk az üzletekben ugyanazokért a termékekért, az ársapka pedig többnyire csak hiányt hoz a boltokba.

A lakossági felhasználóknál is nehezebb helyzetben vannak a civil szervezetek, akik szinte semmilyen támogatást nem kapnak, és a rezsijük is sokszorosára nőtt, mert ők is piaci áron kapják az áramot és a gázt.

Ebben a helyzetben teljesen érthető, hogy első körben az emberek az önkormányzatokhoz fordulnak segítségért. A covid járvány óta azonban az önkormányzatok helyzete is egyre romlik, az állami támogatások növelése helyett, a kormány újabb és újabb szankciókkal sújtja a településeket, elvéve olyan fontos bevételi forrást, mint például a gépjárműadó. Az önkormányzatok segítenének, de már nekik sincs miből...

Erről a tarthatatlan helyzetről szól Lengyel Róbert siófoki polgármester posztja is, ami fájdalmasan valósan mutatja be az önkormányzatok lassan megoldhatatlanná váló problémáit, és sodorja egyre mélyebbre az országot, lehetőséget adva ezzel a kormánynak, hogy igazolja az önkormányzatiság tarthatatlanságát, és felszámolásának okát. Mert ne gondoljuk, hogy a kormánypropaganda gépezete nem így fogja interpretálni. Mert nincs jó megoldás, ha összeszorított foggal a polgármesterek kivezetik a várost a viharból, az királyi médiában Orbán Viktor személyes sikere lesz, he pedig bedobják a törölközőt a városvezetők, azzal igazolják az önkormányzatok szükségtelenségét.

Íme, a poszt:

Itt van…

A válság. Ami egyre fokozódik, és amit itt, házon belül is érzékelünk. Egyre-másra jönnek megkeresések civil szervezetektől, közintézményektől, de magánszemélyektől is, hogy segítsünk, segítsünk, segítsünk. Engedjük el, fizessük ki helyettük, támogassuk, adjunk kedvezményt és így tovább. Legutóbb pl. a város háziorvosai képviseletében eljárótól jött levél, hogy kevés a dotációjuk, a város vállalja már át a rendelők rezsiköltségeinek egy markáns részét.

Közben a Termofok (a város távfűtés-közszolgáltatója) ügyvezetője tájékoztatott bennünket a ma reggeli válságstáb-értekezletünkön, hogy ketyegő bombán ülünk, nem tudja meddig lesz tartható a cég pénzügyi likviditása.

Ha és amennyiben a nagy közületi felhasználók (iskolák, kórház, egyéb jelentős siófoki közintézmények) nem, vagy csak részben tudják fizetni a sokszorosára nőtt fűtési költségeiket, akkor pillanatok alatt több tízmilliós, akár százmilliós nagyságrendű veszteség érheti a céget, ami a működőképességét veszélyeztetheti.

(Csak októberre annyi energia díjat fizet ki a Termofok a saját energiabeszállítójának, mint tavaly 6 hónap alatt! Így nyilván ő is csak sokszoros áron tudja biztosítani a meleget a felhasználóinak. Ördögi kör ez.)

Az állami fenntartású intézmények helyzetét kritikusnak látom városunkban. Tudtommal a rendőrségen nincs fűtés, a kórházban meg egyelőre csak reggel és este kapcsoltatják be pár órára azt, a betegek, dolgozók fáznak. Az iskolákban úgy néz ki nem lesz meleg víz, no meg több suliból is panaszkodnak, hogy hideg van és téli ruhákba burkolózva ülnek a gyerekek, tanítanak a pedagógusok.

Szóval ömlenek hozzánk a panaszok és kérések, de hát mi is meg kell, hogy húzzuk az istrángot. Takarékoskodunk, tartalékolunk, mert ennél csak kutyább lesz a helyzet. Ráadásul, ha még nem volna épp elég gondunk-bajunk, egyebek mellett a pandémia alatt az állam által elvont bevétel-kieséseink okán, akkor még egy szösszenet:

Az említett válságstáb-értekezletünkön a pénzügyi vezetőnk arról tájékoztatott, hogy 2023-ban várhatóan jelentősen megnövelik városunknak az állami költségvetésbe befizetendő un. szolidaritási hozzájárulását. (Ez az egyes, úgymond jobb kondíciójú, magasabb adóbevételű települések állami ’sarca’, amit tőlünk egyszerűen elvonnak és szegényebb településeknek meg valamilyen formában odaadnak. Nem akarok demagóg lenni, de szerintem a siófoki polgárok nem azért fizetnek adót, hogy aztán abból meg más településeken legyen járda, meg út, meg mit tudom én, hogy mi minden. Itt is bőven lenne helye...)

Szóval mi eddig is éves szinten több, mint 300 milliós sarcot fizettünk, de jövőre ez -az idei jó adóbevételeink okán- alaphangon majd  600 millióra fog megugrani. Brutális pénz. Pedig jövőre szerintem közel sem számolhatunk majd akkora bevételekkel, mint idén. De fújhatjuk…

Most ezt megint majd honnan vonjuk el? Tényleg nem siránkozni akarok, és tényleg megteszünk mindent, hogy átvezessük ezen az újabb krízisen is a várost, de, több sarcot, elvonást már nem fogunk tudni kibírni. Feléljük a tartalékainkat és akkor, hogyan tovább? És nem fogjuk tudni az állam által magukra hagyott siófoki állami intézmények terheit sem átvállalni, de még csak megelőlegezve sem. Egyszerűen nem megy, nem fér majd bele.

A stratégiai céljaink nem változtak: biztosítanunk kell a hivatali és intézményi apparátusaink bérét, megélhetését. A munkahelyeinket meg kell őriznünk, hisz ezzel nálunk dolgozó, de zömében siófoki családokat fenntartó emberek létét szavatoljuk, nem mellesleg pedig a város működőképességét tartjuk fenn. És persze szeretnénk megőrizni Siófok eddigi adósságmentességét is, beszállítóinkat, rezsiszámláinkat pedig maradéktalanul kifizetni továbbra is.

Minden más csak ezek után…

 

Fotó: Facebook/ Lengyel Róbert