A sztyeppi sirályok vonuló életmódot folytató madarak. Költőterületük főleg a Fekete- és a Kaszpi-tenger illetve az Aral-tó partvidékein, de Oroszország más vizes élőhelyein is előfordulnak. A telet a Földközi-tenger és az ahhoz kapcsolódó melléktengerek térségében tölti. Magyarországon is előfordul költőfajként, térségünkben a Hortobágyi Nemzeti Park területén található halastavaknál illetve a Tisza-tó területén.
Rendszerint telepesen fészkel, évente 2-3 tojást rak. A fiókák fészekhagyók, tehát még röpkésségük elérése előtt elhagyják a fészket. Ilyenkor még hetekig szüleik etetésére szorulnak. A hosszú életű, többnyire közepes vagy nagy testű, akár sas méretűvé nőtt sirályok tollazata a több éves ivarérés előrehaladtával változik. Több korcsoportos megjelenésű madarak: a fiatal egyedek szürkésbarna- tarka "babos" tollazatúak, a sötét csőre kettő-négy év alatt veszi fel a fajra jellemző felnőttkori sárga alapon piros foltos színezetet.
Úszólábakkal rendelkeznek, a vízi életmódhoz alkalmazkodott. Aktív vadászok, halakra, kisrágcsálókra, ízeltlábúakra és egyéb kistestű állatokra, valamint jelentős fészekfosztogatók is, ennek ellenére táplálékuk tetemes részét dögök teszik ki. Ebbe mindenféle szerves hulladék beletartozik, ezért a sirálycsapatok gyakori vendégek a szeméttelepeken.
A sirályok a mozgásuk és viselkedésük mellett változatos hangjukkal is felhívják magukra a figyelmet. Kevés zajosabb madárcsoport létezik, mint a sirályoké, akik szinte egész nap kiáltoznak, pózolnak és táncolnak.
Hazánkban nagyszámban ősszel és télen átvonuló madárként találkozhatunk növekvő állományukkal.
forrás: MME
fotók: Czeglédi Zsolt/MTI