A magyarok egészséggel összefüggő életminőségét vizsgálták
A Semmelweis Egyetem kutatása rávilágított, hogy a magasabb iskolázottságú, gazdaságilag aktív személyek és a többgenerációs háztartások jobb egészséggel összefüggő életminőséget élveznek. A kutatásban közel 12 ezer ember vett részt, és az eredmények generációkon átívelő problémákat tárnak fel.
A Semmelweis Egyetem Egészségügyi Technológiaértékelő és Elemzési Központja által végzett kutatás szerint az iskolázottság és a munkaerőpiaci státusz pozitívan befolyásolja az egészséggel összefüggő életminőséget. Dr. Inotai András, a kutatás vezetője kiemelte, hogy a fiatalabb generációkat leginkább a szorongás és lehangoltság érinti, míg az idősebbeknél a fájdalom és a szokásos tevékenységek korlátozottsága jelent problémát.
A kutatás során az EQ-5D kérdőívet használták, amely öt témakörben méri fel az egyén szubjektív önértékelésén alapuló egészséggel összefüggő életminőségét: mozgékonyság, önellátás, szokásos tevékenységek, fájdalom/rossz közérzet és szorongás/lehangoltság. A kérdőív kiértékelése három értékelési szintet vett figyelembe: nincs probléma, némi probléma jelentkezik, illetve képtelen az adott tevékenység elvégzésére.
A kutatás eredményei szerint a magasabb iskolázottság összefüggésbe hozható az egészségesebb életmóddal, a prevenciós és mentálhigiénés programokban való nagyobb részvétellel és az egészség megbecsülésével. Az aktív munkaerőpiaci vagy hallgatói státusz, valamint a többgenerációs együttélés is pozitívan befolyásolja az életminőséget. Az inaktívak és az egyedül élők körében viszont nagyobb a depresszió kialakulásának kockázata.
A kutatás abból a szempontból is úttörőnek számít, hogy ilyen nagyszámú résztvevővel és ismételt életminőség-vizsgálat még nem készült. A 22 évvel ezelőtti adatokkal összehasonlítva jelentős javulás figyelhető meg: több mint harminc százalékkal csökkentek a középkorúaknál, főként a nőknél a szorongás/lehangoltság és a fájdalom/rossz közérzet dimenziókban mért mutatók. Az életminőség-javulás meghaladja a tíz százalékot ezekben a korcsoportokban, ami jelentős és az egyén számára is érezhető különbség. Emellett érzékelhetően csökkent a férfiak és nők közötti életminőség-különbség is.
A kutatás eredményeként a lakosság egészséggel összefüggő életminőségéről elmondható, hogy a fiatalabb generációt leginkább érintő terület az öt dimenzióból a szorongás/lehangoltság volt, míg az idősebb kor felé haladva a fájdalom/rossz közérzet, illetve a szokásos tevékenységek korlátozottsága volt a leggyakrabban jelezett probléma. A 12 és 44 év közöttiek csaknem száz százalékosra értékelték egészséggel összefüggő életminőségüket, ezt követően a mutató tíz éves korcsoportonként csökken. A férfiak 55 év felett valamivel magasabbnak ítélték életminőségüket, mint az azonos korú nők.