Losonczi Ágnes emlékére

Elhunyt Losonczi Ágnes, a magyar szociológia kiemelkedő alakja, 95 éves korában. A debreceni születésű tudós jelentős munkásságot hagyott hátra, többek között a zene, az életmód, az egészségügy, az öregedés, a trauma és az idő társadalmi szerepével kapcsolatos kutatások terén.

Losonczi Ágnes 1928. augusztus 27-én született Debrecenben, és a 60-as években kezdett el a szociológia területén dolgozni. Alapítója és későbbi igazgatója volt a Magyar Tudományos Akadémia Szociológiai Intézetének. Kutatásai során olyan témákat érintett, mint a zene társadalmi szerepe, az életmód, az egészségügy, az élet átmenetei, az öregedés, a trauma és az idő fogalma.

Losonczi Ágnes számos elismerést kapott pályafutása során, többek között a Balázs Béla-díjat (1999), az Akadémiai Díjat (2004), a Nemes Nagy Ágnes Esszé-díjat (2006), valamint 2017-ben a Széchenyi-díjat is megkapta a szociológiához való jelentős hozzájárulásáért. 2007-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje polgári tagozata kitüntetést és Prima díjat vehetett át, 2019-ben pedig Hazám-díjat kapott. Fontos művei közé tartozik a "A zenei élet szociológiája" (1969), "Ártó-védő társadalom" (1989), "Sorsba fordult történelem" (2005) és "Az ember ideje" (2009).

Losonczi Ágnes első könyvét 1969-ben publikálta, utolsó monográfiáját pedig 81 éves korában, 2009-ben adta ki. A tudós temetése szűk családi körben lesz.

Losonczi 1993-1998 között a Magyar Mozgókép Alapítvány dokumentumfilmes szakkuratóriumának elnöke volt, és részt vett a Szociológia és a Replika című folyóiratok szerkesztésében. Kivételes intellektusa, embersége és derűt sugárzó személyisége a magyar tudományos élet kivételes alakjává avatta.