A kutyák barátságos viselkedésének genetikai háttere
Az ELTE etológusai és amerikai kutatók közös kutatása kimutatta, hogy a kutyák háziasítása során kialakult barátságos viselkedését a GTF2I gén kromoszómakörnyezetének térszerkezete is befolyásolja.
Az ELTE kutatói és amerikai kollégáik a BMC Genomics című szakfolyóiratban publikált tanulmányukban részletezték, hogy a kutyák és a Williams-Beuren szindrómás emberek genomjában hasonló géndefektust azonosítottak, ami a veleszületett extrém barátságosságukban játszhat szerepet. A GTF2I gén, amely az idegrendszer fejlődésének szabályozásában vesz részt, különösen a szorongással és a barátságossággal kapcsolatos idegpályákban fejti ki hatását.
A kutatás során a kutyák agyszövetének vizsgálata is szükséges volt, amelyhez az ELTE Etológia Tanszék Kutya Agy- és Szövetbankjának munkatársai nyújtottak segítséget. A bankba gazdák felajánlásai alapján kerülnek a kutyák, amelyeket egészségügyi okokból altattak el, többnyire idős korban, és amelyeknek nem volt idegrendszeri betegségük.
A vizsgálatok során a kutatók azt találták, hogy a GTF2I gén ősi és modern változatai eltérő kromatinszerveződéshez vezetnek. A DNS-be beépült retrotranszpozonok jelenléte vagy hiánya megváltoztatja a gént magába foglaló kromatin háromdimenziós szerkezetét, ami befolyásolja a génkifejeződést és részben magyarázatot adhat a kutyák és a farkasok viselkedése közti különbségekre.
Kubinyi Enikő, az ELTE tanszékvezető egyetemi tanára kiemelte, hogy a kutyák más génváltozatokat hordoznak, mint a farkasok, ami evolúciós jelentőségű lehet. Hozzátette, hogy a viselkedés kialakulásához nem csak a DNS bázissorendje, hanem a fehérjékkel összekapcsolódó térszerkezete is hozzájárulhat, ami új irányt adhat a kutyaevolúciós kutatásoknak. Az eredmények alapján úgy tűnik, hogy a kutyák és az emberek hiperszociális viselkedésének hasonló a molekuláris háttere.
Amikor azt találjuk, hogy a kutyák más génváltozatokat hordoznak, mint a farkasok, akkor feltételezhető, hogy a különbség evolúciós jelentőségű – emelte ki Kubinyi Enikő, aki szerint az a felismerésük, hogy a viselkedés kialakulásához nem csak a DNS bázissorendje, hanem a fehérjékkel összekapcsolódó térszerkezete is hozzájárulhat, új irányt adhat a kutyaevolúciós kutatásoknak.