A NASA önkéntesei egy év után tértek vissza a Mars-szimulációból
Véget ért a NASA marsi életkörülményeket szimuláló kísérlete, a Chapea-program, amelyben négy önkéntes töltött el több mint egy évet egy zárt létesítményben. A texasi Houstonban kialakított, 158 négyzetméteres, ablaktalan Mars Dune Alpha létesítményből szombaton léptek ki a résztvevők, akik 378 napot töltöttek el a 3D-nyomtatóval épített épületben.
A programban részt vevő két nő és két férfi nem voltak hivatásos űrhajósok. A jelentkezőknek 30 és 55 év közötti egészséges, motivált személyeknek kellett lenniük, természettudományos végzettséggel, amerikai állampolgársággal vagy tartózkodási engedéllyel, nemdohányzó státusszal, valamint legalább ezer repült órával a háttérben.
Az első misszió résztvevői között volt egy közérdekű építkezési munkálatokat felügyelő személy, egy biológus, egy orvos és egy mikrobiológus. A most véget ért küldetésre a NASA egyik mérnökét, Ross Brockwellt, valamint Kelly Haston biológust, Nathan Jones orvost és Anca Selariu mikrobiológust választották ki. Kapcsolatukat a külvilággal a marsi körülményeket szimulálva, csúsztatott kommunikációval tartották, ahol egy egyszerű sms átküldése is 22 percet vett igénybe.
A Chapea-program célja, hogy előkészítse a terepet a NASA számára, hogy ismét űrhajósokat küldhessen a Holdra, majd később a Marsra is. Az Artemis-program keretében, amely a tervek szerint legkorábban 2030-ra indulhat, több mint ötven év után újra embereket juttatnának a Holdra, és hosszú távon egy Hold-bázist hoznának létre, amely a marsi missziók kiindulópontja lehetne. A programhoz kapcsolódóan a NASA egy új űrállomást, a Gateway-t is épít, amely a Hold körüli pályára kerül és pihenőhelyként szolgálhat négy űrhajósnak. A Gateway űrállomás építésében öt szervezet vesz részt: a NASA mellett az Európai Űrügynökség (ESA), a Japán Űrkutatási Ügynökség (JAXA), a Kanadai Űrügynökség (CSA) és az Egyesült Arab Emírségek Mohammed Bin Rashid Űrközpontja (MBRSC). Sikeres tesztek esetén ez lesz az első napelemes űrhajó, mely összesen hét nap alatt kerülné meg a Holdat, és állandó összeköttetésben állna a Földdel. Az építésében azonban vannak hátráltató tényezők, például a SpaceX Starship űrhajó tesztelése lassabban halad a vártnál, ami miatt az Artemis misszió is csúszik.
Julie Kramer, a NASA műszaki vezetője szerint a program lehetővé teszi „fontos tanulságok levonását az összetett rendszerekről és jóval biztonságosabbá fogja tenni az utazást a Marsra és vissza”. A NASA 2025-ben és 2027-ben is tervez hasonló kísérleteket.
A NASA korábban is végzett hasonló kísérleteket, például a Hawaiin lévő Hi Seas-programban, és nemzetközi szinten is ismert a Mars 500-projekt, amelyet az európai, orosz és kínai űrkutatási hivatalok már közel 15 éve folytatnak.
A 3D-nyomtatás jelentősége az űrutazások során egyre inkább előtérbe kerül, hiszen a UC Berkeley mérnökei által fejlesztett SpaceCAL nevű 3D-nyomtatóval az űrhajósok a jövőben a Holdon és a Marson is dolgozhatnak majd. A NASA által 1,4 millió dollárral támogatott készülék már eljutott az űr szélére, a Virgin Galactic VSS Unity fedélzetén, ahol a mikrogravitációban sikeresen kinyomtatott egy miniatűr űrsiklót. A SpaceCAL különlegessége, hogy alig 20 másodperc alatt képes alkatrészeket előállítani, ami jelentősen felgyorsíthatja az űrutazások során felmerülő problémák megoldását. A földi tesztek során a nyomtató 60 különböző anyagot tudott előállítani, köztük szilikont, üvegkompozitot és különböző bioanyagokat, ami lehetővé teszi akár orvosi eszközök és fogpótlások nyomtatását is.