A közvélemény-kutatások és a szavazói döntések dilemmái
A közvélemény-kutatások jelentősége vitathatatlan, ám nem szabad hagyni, hogy ezek az eredmények határozzák meg, kire adjuk a voksunkat. Az elmúlt években a közvélemény-kutató cégek sok kritikát kaptak, és bár voltak javítások, a lényegi kérdések gyakran mégis homályban maradnak.
A közvélemény-kutatások fontossága több szempontból is megkérdőjelezhetetlen: segítenek a társadalomnak jobban tájékozódni saját állapotáról, a szakértőknek abban, hogy milyen problémákra kell megoldást találniuk, és a politikusoknak is hasznos visszajelzést adnak arról, milyen kép él róluk a nép körében. Azonban a problémák akkor kezdődnek, amikor az emberek a kutatási eredményeket megmásíthatatlan tényként kezelik, és ezek alapján próbálják szavazatuk értékét maximalizálni.
A Brexit és Donald Trump győzelme körül kezdődött a közvélemény-kutató cégek intenzívebb kritizálása, ami a 2022-es magyar és a 2023-as szlovák választásoknál is folytatódott, ahol a kutatások eredményei és a végeredmények között jelentős eltérések voltak. A helyzetet javítja, hogy a cégek jól szerepeltek a legutóbbi EP-választások erőviszonyainak felmérésében, de a lényegi kérdések, mint a hibahatár, a mérések korlátoltságai, a trendek fontossága vagy a módszertani különbségek áthidalása, és a súlyozás nehézsége még mindig nem kapnak kellő figyelmet.
A győzelem és a hatalom olyan hívószavak, amelyek felülírják azt, hogy a választók valójában mit akarnak. A kutatások a „tényeket” kínálják a választóknak, vagyis hogy kik jutnak be, kik esnek ki, kire érdemes szavazni, és kinek az ambíciói tekinthetők veszett ügynek. Ez azonban arra ösztönzi a szavazókat, hogy ne az értékrendjüknek megfelelően döntsenek, hanem a győztes csapathoz tartozás érzése alapján.
A politika is felismerte ebben a lehetőséget és eszközként használja a kutatásokat. A megfelelő időben megrendelt kutatásokkal befolyásolhatják a közvéleményt, és ezzel saját népszerűségüket is növelhetik. A választóknak azonban érdemes lenne elmozdulniuk ettől a gondolkodástól, és helyette a szakpolitikákra, saját igényeikre és értékrendjükre figyelniük, nem pedig csupán a győztes csapathoz való tartozás érzésére.
A szerző politológus, PhD hallgató, a Democratic Society munkatársa.
(Borítókép: Robert Nickelsberg / Getty Images)