Ernest Hemingway tragédiája

Ernest Hemingway, a Nobel-díjas író, aki két háborúban is harcolt és bejárta az egész világot, 1961. július 2-án halt meg, 63 éves korában.

Hemingway 1899-ben született egy tehetős amerikai polgárcsaládba, és már fiatalon újságíróként kezdte pályafutását. Az első világháborúban önkéntesként szolgált, többek között Párizsban és Milánóban, majd az osztrák–magyar fronton harcolt, ahol meg is sérült.

A háború után riporterként dolgozott, és ekkor indult be írói karrierje is. Gyakran változtatta lakhelyét és kedveseit: háromszor nősült meg, számos szeretőt tartott, és közben bejárta a világot. Kínából tudósított, Afrikában vadászott, és részt vett a spanyol polgárháborúban is, ahol a köztársaságiak oldalán harcolt.

A második világháborúban ismét fegyvert ragadott, részt vett a normandiai partraszállásban, és az elsők között vonult be alakulatával a felszabadított Párizsba. A háború után újra megházasodott és írni kezdett, ekkor született meg leghíresebb regénye, Az öreg halász és a tenger, amelyért Pulitzer-díjat kapott, és amelyért a következő évben irodalmi Nobel-díjjal is jutalmazták.

Bár több háborút és repülőgép-balesetet is túlélt, az alkoholizmus és a depresszió legyőzte. Szenvedéseiből nem találva kiutat, 1961. július 2-án főbe lőtte magát ketchumi otthonában. Halálát kezdetben balesetnek állították be, de felesége csak évekkel később ismerte el, hogy férje öngyilkos lett.