Elmaradt a háborús pszichózis Ausztriában: a kakukktojás nem kér a katonai függésből

Nyugati szomszédunkban nem lett akut közéleti téma az Unió-szerte hangoztatott háborús fenyegetettség: Ausztria semlegessége a NATO-n kívül tartja a sógorokat, mégis magabiztosan fejlesztik a honvédelmet, és toborozzák a katonákat, de egészen más problémák uralják a hétköznapjaikat – mutatott rá az Economxnak Somkuti Bálint biztonságpolitikai szakértő.

Ausztria kakukktojás Európa szívében: alpesi szomszédunk az uniós tagállamoktól elvárt ukrajnai támogatás mellett, illetve a kontinens szerte központi kérdésként kezeltháborús fenyegetettség ellenére sem akar a NATO tagja lenni, ehelyett büszkén óvja semlegességi politikáját, és ennek jegyében évtizedek óta fejleszti tudatosan saját honvédelmét. A kötelező sorkatonaság mellett az országban úton-útfélen, például a nagyvárosi villamosokon is toborzó reklámok csábítanak a szolgálatra, más európai társadalmakhoz képest viszont az osztrákok hétköznapjait nem annyira a háború határozza meg, sokkal inkább az egyre égetőbb migrációs problémakör.

Miként viszonyul nyugati szomszédunk az orosz-ukrán konfliktushoz, egy esetleges világháborúhoz, és hogyan élik meg a katonai függetlenséget? Erről beszélt az Economxnak Somkuti Bálint biztonságpolitikai szakértő.

Új világrend: érdekes kérdés lett a semlegesség

Modern kori semlegességről az 1815-ös Bécsi Kongresszus óta beszélhetünk, amelyet Európa napóleoni háborúk utáni politikai rendezésére hívtak össze, a korszak nagyhatalmai ekkor ismerték el először Svájc örökös semlegességét. Azóta él az a szokás, hogy a nagyhatalmak függetlennek nyilvánítanak egy adott államot, ami egyfajta garanciát is jelent, enélkül viszonylag keveset ér a katonai szuverenitás – magyarázza Somkuti Bálint.

Ausztria 1955-ben szerezte vissza a semlegességét, amikor területéről kivonultak a megszálló seregek, és azóta sem csatlakozott a NATO-hoz, ellentétben a finnekkel vagy a svédekkel. Előbbiek tavaly, utóbbiak idén lettek az észak-atlanti szövetség tagjai, ezzel a két hagyományosan független ország feladta évszázados semlegességét.

Magyarország függetlensége bajosan megoldható

A semlegességnek a katonailag nehezen támadható földrajzi elhelyezkedés is jellemző feltétele. Ausztriát az Alpok védi, míg Finnország az ezer tó országa, Svédország pedig annyira távol van mindenkitől, hogy tényleges, közvetlen katonai veszély nem fenyegette még akkor sem, amikor Ukrajna megtámadása után kezdeményezte felvételét a NATO-ba, a döntés inkább politikai volt.

Viszont például Magyarország semlegessége nagyon nehezen lenne kivitelezhető a nagy, nyílt területei miatt, amelyet nem védenek a határon kívülre került hegyek sem – mondta a szakértő.

Ausztria tartja magát, és inkább zsebbe nyúl

Ausztria eddig sikeresen maradt ki az orosz-ukrán konfliktusból, bár amikor az első Szabadságpárti koalíció létrejött, az EU közel olyan durva fellépést valósított meg velük szemben, mint most Magyarországgal. Ekkor az osztrákok nyitottak Oroszország felé, amely a mai napig fennáll a különböző szankciók és egyebek ellenére.

Mint Somkuti Bálint jelezte, nyugati szomszédunk a felszínen ugyan támogató, a mélyben viszont – a többi európai államhoz képest – más módokon áll az ukrajnai honvédő háborúhoz. Ausztria mivel nem NATO-tag, hanem semleges ország, komoly összegeket költ a honvédelmére, messze többet, mint az éves GDP NATO által elvárt 2 százalékát.

A semlegesség továbbá abban is megnyilvánul, hogy az osztrákok nem halálos eszközökkel segítik Ukrajnát, hanem alapvetően védőfelszereléseket és például logisztikai támogatást nyújtanak. A légvédelmük is inkább védekezésre alkalmas, mint támadásra, kisebb képességekkel rendelkezik, mint Csehországé vagy Magyarországé, hogy ne legyen fenyegető egyik szomszédjára sem.              

Hat hónap szolgálat, ütőképes önbizalom

Ausztria évtizedek óta jelentős forrásokból fejleszti a hadseregét, a sorkatonaság intézményét fenntartották a hidegháború végével is. A sorkatonaság hat hónap kötelező szolgálatot jelent, ennyi idő alatt a fiatalok fegyveres alapismereteket sajátítanak el, és bizonyos eszközökre is kapnak kiképzést, hogy ezzel is az ütőképes hadsereg tagjává válhassanak.

Kapkodnak Nyugaton: visszaüt a pacifista szemlélet

Az Economxnek nyilatkozó szakértő kitért arra is, hogy az elmúlt évtizedekben EU szerte csökkent a katonai pálya vonzereje, köszönhetően annak a szélsőségesen pacifista hozzáállásnak, amely alapjaiban ellentétes a honvédelem fogalmával.

Pedig szükség van erős seregekre, ezért kapkodnak Nyugaton, ahol igyekeznek mindenféle eszközökkel minél többeket a katonaság felé terelni. Egyelőre az európai hadseregek letolt nadrággal állnak egy esetleges, nagy fegyveres konfliktus előtt – fogalmazott Somkuti Bálint.

Az iparukat sem hagyták cserben

A hadsereg komoly felvevőpiacot is jelent a hazai ipar termékeinek, és Ausztria igyekszik mindent hazai forrásból megoldani.

Nem lehet eltaposni a függetlenséget

Nem valószínű, hogy ha a NATO fegyveres konfliktusba sodródik, abból gyorsan atomháború lesz, mert az senkinek nem érdeke. Az osztrákok pedig, mivel függetlenek, és hagyományosan ki akarnak maradni mindenfajta háborúból, a mindennapokban nem feszülnek ezen.

Inkább a migráció a sógorok nagy gondja

Napjainkban sokkal inkább foglalkoztatja Ausztria polgárait, hogy rengeteg olyan problémát sikerült az ellenőrizetlen migrációval importálni, amelyek mostanra égetően fontos, megoldandó feladatokat jelentenek.